10. éves a Nagybereznai Gábriel Főangyal Gyermekotthon
December 12. Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a Nagybereznai Gábriel Főangyal Gyermekotthon, a Munkácsi Egyházmegye első családi típusú gyermekotthona.
I. Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek.
Egyedül Isten szeret engem!
II. Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortuszra való beutalót a kórházba. A meg nem születettnek szégyenbélyegét viselem.
Valaki imádkozik értem egyáltalán?!
III. Jézus először esik el a kereszttel
Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak. Én csak egy nem kívánatos terhességnek vagyok a következménye. Egy baleset, amelyet könnyen ki lehet javítani.
Csak Isten fogad el engem egyedül!
IV. Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem nincs anyám, aki megsiratna. Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg fog öletni. Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet. Azért dob el most magától.
Istenem, légy irgalmas édesanyámhoz!
V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem senki nem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen, amikor engem megölnek.
Uram! Már nem élnek segítő Simonok! Rád várok egyedül. Segíts!
VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Senki sem érzi, érti át tragédiámat? Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem most megölnek? Imáitok ezt meg tudnák akadályozni!
Kérlek benneteket!
VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
Apukám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék neki, ha életben maradnék. És mennyi gond... A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Ezért meg kell halnom. Talán a szülei tanították meg arra, hogy így mérlegeljen? Így most nem érti, mit is jelent édesapának lenni: Azt, hogy a gyermeket Istentől el kell fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd vissza is térhessen! Istenem, bocsáss meg neki is!
VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni. Az én halálomat sem akadályozza meg senki és semmi.
Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozom!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Engem ejtenek. Családtervezés, túlnépesedés, emberi tervezés... - Nincs helyem, nincs kenyerem széles e világon! Meg kell halnom! Istenem! Meddig tart még engem ez a Föld, mely a legkisebbnek sem ad helyet?
Miért akar tőlem megszabadulni? Miért?
X. Jézust megfosztják ruháitól
Jézus! Tőled elveszik ruháidat, nekem nincs is. Csak bőröm van, melyet egy eszköz hamarosan megragad és tép.
Istenem, mennyire reszketek ettől!
XI. Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, s megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak!
Istenem! Bocsáss meg hóhéraimnak, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!
XII. Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghalsz, és én is nem sokára. Te ártatlan vagy. Én is.
Emlékezzél meg rólam az Örök Élet Országában.
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom, Te Anyád ölén holtan is megnyugodtál, én csak teher vagyok, aki csak a lelkiismeretet tudom nyugtalanítani. Én anyám ölében ezért nem tudok megnyugodni.
Uram! Számomra valóban nem létezik semmiféle ölelés?
XIV. Jézust a sírba helyezik
Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal.
Uram! Mégis irgalomért könyörgök, hiszen izzik kis szívemben a Tőled kapott szeretetparázs. Engedd, hogy a Te Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében a szeretetet, és megismerjenek téged! Add, Uram, hogy átérezzék a szülői szeretet fenségét és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és felelősségét!
Így majd óvni fogják további magzataikat, s őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri irgalmadat! Amen.
A rahói római katolikus egyház közössége február 14-én tartotta a farsangi bálját. Az ünnepséget a "Fermata" fuvós zenekar előadása nyitotta meg. Ezután következett a rahói magyar iskolások "Én azt megteszem, Julcsát elveszem" és "Soha sem volt király" című szórakoztató színdarabja és a zipserei gyerekek vicces, mulatságos előadása "Farsangi fánk elkészítése" címmel. A vidám hangulatot és a jó kedvet a szórakoztató vetélkedők hozták meg. Ezek között a székes tánc, múmia készítés...
A bálon a gyerekek bemutatták jelmezűket: volt itt állat (kakas, nyúl,oroszlán, varjú, rózsaszín malackák stb.) és mesefigurák (varázsló, királyfi, angyal, hercegnő, krampusz, stb.). Ezt a bemutatót a zsűri értékelte (Susanna és Lujza nővérek, Hubály Éva és Szalva Erika), de az eredményektől eltekintve mindenki ajándékot kapott, amelyeket a "Hi-hi-hi bohóc" - vagyis László atya - osztogatta.
Ezzel nem ért véget a bál, hanem igazán csak most kezdődött. A társaságot szórakoztatták Juliska és Mariska, Johannka - a farsangi mennyasszony és vőlegénye, és az arab táncosnő. Mindenki hozott magával fánkot, szendvicset, édességet, amellyel egymást kínálták a bálozók.
Nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is örömmel vettek részt különböző vetélkedőkben és játékokban. Legjobban élvezték a "Ramszesz fáraó ébredj fel", lufi borotválás, édesség keresése lisztben, seprűs tánc című vetélkedőket. Mivel a farsang egybeesett a Valentin nappal, ezért a vetélkedők között volt vicces szerelem bevallás a varázslatos Zsófikának. Mindenki örömmel táncolt a magyar és ukrán mulatós nótákra. A mulatozást a tombola és a skót tánc zárta.
Nagy sikerre volt a bálnak, mivel mindenki jól érezte magát, és már mostantól várják a következő farsangot.
E szent kenet által... A betegek szentségének kiszolgáltatása a Tisza forrásvidékén
A lourdesi Szűzanya megjelenésének emléknapján emlékezik meg az Egyház a betegek világnapjáról. Ez alkalommal egyházmegyénk templomaiban az idősek és a betegek számára a papság kiszolgáltatja a betegek kenetét.
Így volt ez a Tisza forrásvidékén is. Mikulyák László atya az ünnepet megelőző napokban és az emléknapon is kiszolgáltatta a szentséget mindazoknak a híveknek, akik ezt kérték vagy akiknek a koruk vagy egészségi állapotuk megkívánja a kenet felvételét.
László atya szentbeszédében emlékeztetett, hogy a szentkenet nem valamiféle talizmán, amellyel fel kell vérteznünk magunkat, hanem egy a Krisztus Urunk által rendelt szentség, amely arra hívatott, hogy a beteg és idős emberek testi, de főleg lelki egészségét és nyugalmát megőrizze, és egyben alkalmassá tegye a szentség felvevőit a betegség és az időskor keresztjeinek és szenvedéseinek vállalására.
A rahói plébániához tartozó öt egyházközségben több mint százan készültek fel és részesültek a betegek kenetében.
Vízkereszt ünnepén egyházmegyénk főpásztora, Majnek Antal megyéspüspök úr meglátogatta egyházközségünket. A megyéspüspök a szentmise elején megszentelte a sót és a vizet, majd a szentmise prédikációjában rámutatott a betlehemi Kisded alázatára és egyszerűségére.
A szentmise végén a püspök úr elmondta milyen fontos az egyház számára, hogy legyenek nagycsaládok, és örömmel mondta, hogy a rahói látogatás előtt egy nagycsalád újszülöttjét keresztelte meg Gyertyánligeten.
A záró áldás előtt Zán Iván kurátor megköszönte a főpásztornak, hogy ellátogatott egyházközségünkben, valamint azt, hogy Mankovics Sándor diakónus féléves diakónusi gyakorlatát egyházközségünkben tölthette.
A szentmise után a zipserei egyházközség betlehemesei kedveskedtek a főpásztornak vízkereszti csillagjárásukkal az utcai betlehem előtt, majd a püspök atya meglátogatta a 2009. novembere óta Rahón működő szatmári irgalmas nővérek rendházát és az itt dolgozó nővéreket.
Január 31-en vasárnap, Kőrösmezőn a romai katolikus templomban sor került tíz gyerek elsőáldozására. Nagy esemény ez az életükben, hiszen ekkor vehették magukhoz a gyerekek először Jézus Krisztus Testét és Vérét. Ezt a jeles eseményt 3 éves felkészülés előzte meg, amely Vizauver Magdi néni és Mankovics Sándor diakónus segítségével valósult meg.
A szentmise elején a gyermekek szüleik áldását kérték, majd egy-egy szál fehér rózsát helyeztek el az oltár előtt. A hitvallás megújítása után ígéretet is tettek, hogy jó keresztények lesznek, rendszeresen járnak templomba és igyekeznek majd jól tanulni az iskolában.
A felajánlott adományok előtt saját játékaikat is az oltár elé helyezték, jelezve Jézusnak, hogy mostantól felnőtt keresztények akarnak lenni. Az első szentáldozás nagyon fontos pillanatait a templomban csend kísérte, majd a gyerekek együtt imádkozták a hálaadó imát, hogy elsőáldozók lettek.
Az ünnepségen jelen voltak a gyerekek szülei is, akiket meghatott a fehérbe öltözött csemetéik látványa. A szentmise végen a gyerekek és a szülők köszönetet mondtak László atyának és a hitoktatóknak. A plébános atyától a gyerekek ajándékban részesültek, mindegyikük kapott egy emléklapot és egy imakönyvet.
A Megszentelt Élet napja a Munkácsi Egyházmegyében
Február 1-jén a Munkács melletti Schönbornban tartották a Munkácsi Egyházmegye papjai és szerzetesei a Megszentelt Élet napját. Majnek Antal püspök meghívására Kocsis Fülöp, a magyarországi görög katolikusok püspöke tartotta a szentmise homíliáját. Mint mondta: az Isten szerelmétől megérintett embernek az jelent pihenést, erőforrást, ha időnként bizalmas közösségben vonul vissza az Istennel, aki sok sürgés-forgása után szeretne egy kicsit vele együtt lenni. "Annyi mindent teszünk, annyi mindenkinek igyekszünk segíteni - mondta - hogy időnként megfeledkezünk erről a meghívásról. Pedig nem lehet különleges alkalom ez a Jézussal való félrevonulás: ez minden napunknak része kell, hogy legyen."
Ezután a két jelenlévő szerzetespüspökkel együtt a jelenlevők megújították szerzetesi fogadalmaikat. A szentmise után Kocsis Fülöp püspök lelkigyakorlatos beszédet tartott az összegyűlt szerzeteseknek. Szent Pál apostol gondolatai alapján - az első korinthusi levélben írottak szerint - a szerzetesi hivatás megőrzéséről elmélkedett. Az Istennek átadott ember őrizze meg szívét tisztaságban az ő Vőlegénye számára a mai világ sokféle kísértésével szemben, ehhez pedig nagyon fontos az alázatosság és az önmegtagadás gyakorlása: "aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék."
Majnek Antal püspök január 18-án gyűjtést hirdetett a Munkácsi Egyházmegyében a haiti földrengés túlélőinek megsegítésére. Körlevelét január 24-én, vasárnap olvasták fel az egyházmegye templomaiban.
Január 23-án Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek körlevélben kérte fel Ukrajna egyházmegyéit arra, hogy rendezzenek gyűjtést a földrengés érintettjeinek támogatására, és az adományokat mielőbb juttassák el a Kijevbe, a központi karitászhoz.
Bensőséges eseményre került sor a karácsonyi ünnepek előtt Rahón, a zipserei római katolikus kistemplomban. Mikulyák László plébános három fiúgyermeket avatott ministránssá az ünnepi szentmise keretében,
akik egy hónappal előtte lettek elsőáldozók.
A jelöltek először ígéretet tettek, hogy hűségesen fogják szolgálni az Oltárt, majd pedig az idősebb ministránsok segítettek felölteni a László atya által megáldott ministránsruhát.
Ilyen ünnepélyes esemény első alkalommal történt a városban. A ministránsok nagy örömmel várják a szentmiséket, hogy szolgáljanak az Úr oltára mellett.
A hívek, különösen a gyerekek, a szülők és a nagyszülők hálásak László atyának a megható ünnepségért és fáradhatatlan munkájáért.
Megszületett az igazság a szeretetben, kétezer évvel ezelőtt a föld szívében:
Betlehemben!
Őrá várt az egész világ, de a próféták ígéretei után különösen a választott
nép fiai. A jászoltól a Golgotáig egész életével bemutatta teremtő Atyánk
hozzánk lehajló, végtelen szeretetét, és meghirdette az ő szép országának
kezdetét, ahol majd igazságosság lesz és béke.
Az ő környezete megtapasztalta, hogy mindazt, amit mondott, azt élte is.
Így karácsony titka, az Ige megtestesülése egész életére igaz. Egyrészt megvalósította
a próféták jövendöléseit, és őbenne ezek, mint mozaikkockák,
élő valósággá álltak össze. Ő és a körülötte lévő kis csapat - az apostolok
- oly áthatóan, erősen tudták az emberek elé élni a Szentháromság-Isten
közösségi életét, hogy az mindenkit vonzani kezdett, aki egy csöppet is
vágyódott az igazság és a tiszta szeretet után. Ő, aki látható emberi testben
a Mennyei Atya tökéletes hasonmása lett itt a földön, úgy rendelkezett,
hogy tanítványai is hasonlóképpen legyenek szentek, mint a Mennyei Atya.
Ebből és az Eucharisztia titkából sejtjük, mennyire szeretné, ha ő megsokszorozódna
ezen a földön. Nem véletlenül köszönnek így ebben az időszakban
a keleti egyházban: "Krisztus születik - dicsőítsük őt"! Pontosan
azért dicsőítjük az Istent, mert ő minden hűséges, szófogadó tanítványában
is megszületik, akik Jézusra figyelnek, Jézust választják királyuknak, s
akkor ő elküldi Szentlelkét, az igazság fényét az értelmükbe, hogy megértsék,
mi az Isten terve. Elküldi a Szeretet Lelkét, hogy a kölcsönös szeretet
által Jézus legyen jelen köztünk is. Így kezd megvalósulni a teremtő Atya
terve (Szent Pál próféciája), hogy Jézus lesz minden mindenben: az Úr fölöttünk,
a vezető előttünk, társunk az úton, szabadítónk a bajban, jegyesünk
a szívünkben.
Beengedjük-e mi is Őt az életünkbe? Nem csak karácsonykor - az egész
évben? Hagyjuk-e, hogy odaadja ajándékait, melyeket nekünk hozott?
Engedjük-e, hogy társunk legyen egyre nehezedő mindennapjainkban és
örömeinkben is, szabadítónk legyen gondjainkban, Urunk legyen, akinek
akaratát teljesítjük? Ha ezt tesszük, mi is elkezdjük megvalósítani Isten
Országát, amikor ő lesz a minden mindenben - bennünk is. Ő pedig ígérete
szerint százszorosan megajándékoz minket már itt a földön is, utána
pedig az örök élettel: a vele való örök együttléttel.
Megszületett az igazság a szeretetben, kétezer évvel ezelőtt a föld szívében:
Betlehemben! Engedjük neki, hogy bennünk most is megszülethessen!
Egyházmegyém minden hívének kegyelemteljes, szép karácsonyt kívánok:
Mi történt az elmúlt évben az életvédelem területén?
Először is szeretnénk megköszönni azoknak az idős és beteg testvéreinknek az ima- és áldozatfelajánlásait, akik az Új Hajtás idei 2. számában megjelent felhívásunkra válaszoltak. Az Úr Isten bizonyosan jól fel tudta használni felajánlásaikat - ennek eredményeit, az áldást éreztük a megkezdett életvédő munkán.
Röviden a tevékenységünkről:
Az év talán legszebb és leglelkesítőbb eseménye volt számunkra az abortuszon átesett asszonyok lelkigyakorlata. Olyan kézzelfoghatóan működött a kegyelem, hogy nem győztünk csodálkozni gyógyító erején. (A lelkigyakorlatról részletesebb beszámolót a 11. oldalon olvashatunk.) Ezt követően egy olyan csoportot is indítottunk, ahol a hitüket már régóta gyakorlók bevezethetik a keresztény életbe azokat, akik eddig nem éltek vallásos életet, de a lelkigyakorlat hatására érdeklődni kezdtek - de jöhet bárki, aki meleg légkörű, befogadó közösségre vágyik.
Tartottunk előadásokat is különböző közösségeknek, iskolában, keresztény összejöveteleken stb. Januártól szeretnénk rendszeressé tenni az iskolai előadásokat, mert nagyon fontos, hogy a fiatalok akkor szembesüljenek a témával, amikor még nem késő. Nagy szükség van arra, hogy valaki keresztény szemszögből beszéljen nekik szerelemről, szexualitásról, családtervezésről, abortuszról - hiszen többségük a templomba nem tér be, mástól pedig nem hall ezekről a dolgokról, pedig az egész életét meghatározhatják a döntései, cselekedetei ezen a téren.
Most indul be az a telefonvonalunk, amit klinikákon, kórházakban, más nyilvános helyeken kihelyezett szórólapokon hirdetünk. Ezt a számot azoknak hoztuk létre, akik váratlanul fogantak gyermeket, és az abortuszt fontolgatják. Az ő támogatásukra, informálásukra hoztuk létre a bármikor hívható, ukrán nyelvű konzultációs lehetőséget. Más országok tapasztalatai is mutatják, hogy sokszor csak egy megértő, buzdító hang hiányzik ahhoz, hogy a mások véleménye ellenében a kisbabáját megtartani szándékozó fiatal anya merje az őt ért nyomás ellenére világra hozni a gyermekét.
Ezt a számot ugyanakkor azok is hívhatják, akiknek volt már abortuszuk, és nem tudnak szabadulni ennek fájdalmától. Nekik is megpróbálunk segítséget nyújtani, hogy békességet találjanak Istennel, önmagukkal és meg nem született gyermekükkel.
A felsoroltakon kívül sok időt töltünk a tanulással, hogy minél felkészültebbek legyünk a témában. Sok külföldi szakirodalmat, cikket olvasunk, megdöbbentő személyes tanúságtételekkel találkozunk.
Igyekszünk nemcsak tudásban, hanem lélekben is felkészült lenni, ezért hetente közösen imádkozunk azokért az asszonyokért, akikkel foglalkozunk vagy foglalkozni fogunk, valamint azért, hogy a jó Isten képessé, alkalmassá tegyen minket erre a munkára, és áldja meg ezt a tevékenységet.
Ha valaki szeretne csatlakozni ehhez a munkához, és úgy látja, hogy tudna tanácsadóként vagy előadóként segíteni, kérjük, jelentkezzen:
Telefon: 096-7800-826 (Márta, magyarul) vagy 0505344323 (Vira, ukránul)
(Elegendő jelentkező esetén képzést szervezünk.)
Aki pedig imával segíti tevékenységünket, kérjük, tegye továbbra is nagy hittel - ez adja az egész munkánk alapját. Az imaháttér nélkül nem mernénk vállalni, amit csinálunk, hiszen ezt a fajta tevékenységet mindig is nagy erővel támadta a gonosz. Kérjük továbbra is az ima- és áldozatfelajánlásokat - az Úr Isten fizesse meg mindenkinek sokszorosan!
PPM
Ismét közöljük azt a nyomtatványt, amivel visszajelzést kapunk az imádkozókról - azok számára, akik most szeretnének csatlakozni. (Természetesen külön visszajelzés nélkül is lehet imádkozni, de számunkra megerősítést jelent, ha tudunk is róla.)
2006. november 4-én nyílt meg a ráti Gondviselés Háza Gyermekotthon első háza, 2007. december 15-én pedig a második. A most elkészült harmadik lakóház ünnepélyes átadására december 11-én került sor. 11 órakor kezdődött az ünnepi szentmise a plébániatemplomban, melynek főcelebránsa Majnek Antal püspök volt. A szentmise elején Snep Román ráti plébániai kormányzó köszöntötte a jelenlévőket; a szentmisét a püspök atyával mutatta be Németh Sándor benei plébániai kormányzó is. Jelen voltak a gyermekotthon lakói, a ráti hívek, a falu református egyházközségének lelkésze és gondnoka, a falu polgármestere, a hollandiai és magyarországi barátok és segítők valamint az egyházmegyei karitász képviselői is. A szentmisén Felvidékről érkezett Borbély Katalin, a pozsonyi egyházi konzervatórium diákja látta el a kántori teendőket, szép énekével és orgonajátékával segítetve a liturgiában való elmélyedést.
A szentmise után a jelenlevők átvonultak a templommal szemben található gyermekotthon udvarára. Majnek Antal püspök atya megáldotta az új lakóházat, melybe a következő kedden érkeztek meg a gyerekek. A püspök atya nagy örömét fejezte ki, hogy már a harmadik ház és a harmadik szülőpáros fogadja be az otthontalan gyermekeket. "Ennek, főleg most karácsony előtt, nagy jelentősége van" - hangsúlyozta, - "hiszen Jézus is ezt mondta: 'aki befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad be'. Őt nem fogadták be Betlehemben - ezért is milyen felemelő látni, hogy Ráton egyre több emberben ébred fel a vágy, a késztetés arra, hogy elhagyott gyermekeknek családot, otthont teremtsenek, szeretetet nyújtsanak".
Az ünnepség a központi ellátóház nagytermében folytatódott. Biró Árpád és felesége, Mária köszöntötték a vendégeket. Mint Biró Mária elmondta: "Aki részt vett a múlt heti adventi lelkigyakorlatunkon, az emlékszik rá, ahogy Seregély érsek atya felhívta a figyelmünket arra, hogy bármit teszünk az életünk folyamán, azt úgy kell tennünk, hogy maga Jézus is szívesen vegye: ha főzünk, neki is jólessen, amit készítettünk; ha írunk, ő is szívesen olvassa az írásunkat; ha építünk, ő is szívesen lakjon abban az épületben. Pont ilyen igyekezettel készült ez a ház is. Isten kegyelme az, hogy voltak támogatók, akik anyagilag segítették a munkát, és voltak becsületes, szorgalmas munkások, akik minden túlzás nélkül szívvel-lélekkel építették a rájuk bízott házat. Köszönet minden közreműködőnek mindenért." Köszöntötték az új szülőpárost is, akik saját családjukat állították az Isten szolgálatába. "Ők négyen a családjukat adják a családtalan gyerekeknek, amitől többet senki nem adhat nekik" - hangzott el.
Szimkovics Tibor ráti református lelkész is szeretettel és örömmel köszöntötte az új épület elkészültét és a benne lakó család tagjait. Mint mondta, ezek a gyerekek nagyon szerencsések, hiszen családot kapnak karácsonyi ajándékul, s ennél szebb ajándékot nem is kaphatnának. Majd Andrusz Tatjána polgármester is köszöntötte a jelenlévőket és megbecsülését fejezte ki a gyermekotthon munkatársainak. Majd az évek óta az építkezésben segítő Világ Szolgái holland szervezet képviselői beszéltek arról, mit jelent nekik a gyermekotthon, melynek elkészülésében ők is folyamatosan részt vállalnak, s mit jelent nekik a barátsággá vált kapcsolat a gyermekekkel, és az őket körülvevő közösséggel. Végül a gyermekek rövid, de nagy tetszést arató műsora következett. Ezután a háziak agapén látták vendégül egybegyűlt barátaikat.
Befejezésül Biró Árpád szavait idézem, melyeket az ünnepség végén intézett a jelenlévőkhöz: "Karácsony közeledtével különös jelentősége van ennek a háznak és a befogadásnak. Betlehemben nem akadt olyan, aki a kis Jézusnak szállást adott volna: Amennyire tudjuk, tegyük ezt jóvá, s így legyen mindannyiunknak boldogabb a karácsonya".
Az örök élet igéi nálad vannak! (Jn 6,68.) Katolikus ifjúsági nap Felső-Tisza vidéken
2009. december 5-én közel 110 fiatal indult el Huszttól Kőrösmezőig Bustyaházára, hogy részt vegyen azon az ifjúsági napon, amelyet hagyományteremtő szándékkal hívtak életre a vidéken működő lelkipásztorok. Talán azért is találó az időpontválasztás, mert ilyenkor advent idején a fiatalok sok mindenre figyelnek oda a karácsonyi készülődés forgatagában, pedig Jézus szavaiból tudjuk, hogy "csak egy a fontos" és nekünk keresztényeknek ezt kell választanunk: a belső lelki készülődést.
Az ifjúsági nap vezetője, fr. Marek Bernardin ferences atya, aki jelenleg Déván teljesít szolgálatot, 14 évvel ezelőtt pedig ennek a vidéknek volt lelki atyja, a találkozó mottójául Péter apostol Jézusnak mondott szavait választotta: Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak! (Jn 6,68.)
Bernardin testvér előadásában felhívta figyelmünket arra, hogy mi foglalkoztat bennünket, milyen gondjaink vannak, és ezekben a gondokban kiktől vagy Kitől várunk megoldást vagy segítséget. A sok külső, tanulmányi, családi, egészségügyi gondok mellett, nagyon sokszor hitbeli gondjaink is vannak. Fel tudjuk-e ilyenkor ismerni a Bibliából az Isten segítő jóságát, az, hogy Ő van, és csak egyedül Ő van.
A kiscsoportos beszélgetés után az egyik résztvevő meggyőződéssel állította azt, amit Jézus 2000 évvel ezelőtt mondott magáról, hogy Ő a világ világossága és aki utána megy, nem jár többé sötétségben.
Az Úrangyala imádság elimádkozása után a közösségi házban vettünk részt közös ebéden, amelyet a találkozások, ismerkedések, beszélgetések órája követett.
A délutáni órákban az Oltáriszentség előtt imádkoztunk, imádtuk a köztünk lévő Jézus Krisztust. Elmélyülésünket Bernardin testvér gitárral kísért énekei tették meghittebbé. Az ifjúsági napnak a csúcsa az atyák által bemutatott szentmise volt, ahol az Ige és a Szentáldozás által mindannyian személyesen is találkozhattunk Jézussal.
Köszönjük a Mindenható Istennek a szép időt, amellyel megajándékozott minket, Bernardin testvérnek a karácsony lényegére felkészítő gondolatait, az atyáknak a gyónási lehetőséget, a técsői ifjúsági énekkarnak a zenei szolgálatát, és minden támogatónknak az imádságos és anyagi támogatását. Egy év múlva újból vár bennünket Bustyaháza!
Templomaink dísze adventi időszakban a négy gyertyáról és fenyőágról ismert adventi koszorú. Hála Istennek, hogy az elmúlt években már nem csak templomainkban, hanem híveink otthonaiban is jelzi az adventi koszorú a karácsony közeledtét, a külsőségeken túl a belső, lelki készülődést is. Még nagyobb öröm, hogy egyre több egyházközségben gyűlnek össze advent első vasárnapját megelőző szombaton, kicsinyek és nagyok, fiatalok és idősek, hogy elkészítsék adventi koszorújukat, amely majd e bűnbánati időszak folyamán jelzi számukra az Üdvözítő születésének közeledtét..
Így volt ez idén, immáron második alkalommal, a rahói és a kőrösmezői egyházközségekben is. A délelőtti órákban fenyőágakkal, díszekkel, gyertyákkal felszerelkezve érkezte kicsinyek és nagyok, hogy közösen készíthessék el az advent jelképét. Rahón 60, Kőrösmezőn 20 szebbnél szebb, díszesebbnél díszesebb koszorú talált otthonra egyházközségeink hívő családjainak házaiban.
Rahón a plébánia udvarán egy 2 méter nagyságú adventi koszorú lett elhelyezve, amely így már nem csak templomunk, otthonaink, de városunk ékességévé válik,
és minden előtte elhaladó ember számára jelzi a virrasztó és imádságos időszak beálltát. Ezt a szatmári irgalmas nővérek és az ifjúsági hittanosok által készített óriás adventi koszorút nyugodtan mondhatjuk egyházmegyénk legnagyobb adventi koszorújának. Bízunk benne, hogy egyházközségünk hívei is legalább ilyen nagy buzgósággal készülnek lelkiekben karácsony szent ünnepére.
November 11-én 9.30-kor ünnepi szentmisével kezdődött egyházmegyénk és székesegyházunk búcsúja. A főcelebráns Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek volt; vele együtt mutatta be a szentmisét Majnek Antal megyéspüspök és az egyházmegye papsága. A hívek is szép számmal érkeztek az ünnepre az egyházmegye egész területéről.
Beszédében az érsek ismertette Tours-i Szent Márton életét. Az ember egész életében a szeretetetet, a szabadságot és az igazságot keresi; Márton ezeket az Istenben kereste. Mostanában sokan nem a szabadság forrásának tekintik Istent, hanem azt veszik észre benne, hogy határokat szab nekünk. Isten nélkül azonban hontalan menekülők vagyunk, s nem vagyunk képesek odatalálni az ígéret földjére. A mai nap védőszentje megértette, hogy az Örök Jóhoz vezető út Krisztus követésében áll. Ez az út az igazság, a szeretet és a kereszt útja - vagyis az élet útja.
Majnek Antal megyéspüspök köszöntőjében elmondta: nem csak vendégként, hanem elöljáróként is köszönthetjük az érsek atyát, hiszen amikor 2002-ben megalakult egyházmegyénk, azt a Lembergi Érsekséghez csatolták. Majd átadta ajándékait az érseknek, aki viszonzásul II. János Pál pápa egyik miseruháját nyújtotta át, melyet egyházmegyénknek hozott ajándékba.
A szentmise részei az ilyenkor szokásos módon magyarul és ukránul váltakozva folytak, az állandó részek és a kánon pedig latinul. Az olvasmányok és a könyörgések magyarul, ukránul, szlovákul és németül hangzottak el. Mint Majnek Antal püspök atya megjegyezte: nyolc nemzetiség képviselőit számolta össze a jelenlévők között; ez is kifejezi katolicitásunkat, a különböző nemzetiségek egységét egyházunkban. Mieczysław Mokrzycki érsek válaszában ugyanerről így fogalmazott: "A sokszínűségben van gazdagságunk, az egységben pedig az erőnk".
A szentmise után a munkácsi hívek megvendégelték az egyházmegye többi részéből érkezett zarándokokat; a zuhogó eső miatt sátrat állítottak fel a templomkertben, ott tartották meg az agapét.
* * *
Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek 1961. március 29-én született Lengyelországban, Majdan Łukawieckiben. 1987. szeptember 17-én szentelték pappá. II. János Pál pápa egyik titkára volt; egyike annak a néhány embernek, akik a pápa halálakor mellette lehettek. XVI. Benedek pápa 2007. július 16-án nevezte ki lembergi koadjutor érsekké, és ugyanazon év szeptember 29-én szentelte püspökké Rómában, az ukrajnai római katolikus püspökök ad limina látogatásának végén. 2008. október 21-én a Szentatya lembergi érsekké nevezte ki, s így a nyugalomba vonuló Marian Jaworski bíboros utóda lett. 2008. november 22-én iktatták be új hivatalába. Püspöki jelszava: Humilitas (alázat).
A Szent Márton Székesegyház búcsúnapján elhangzott szentbeszéd
Szeretett Testvérek!
Szívből köszöntelek mindnyájatokat, akik ilyen nagy számban összegyűltetek, hogy hálát adjatok Istennek Szent Mártonért, aki a székesegyház védőszentje. Úgy gondolom nem valami rendkívüli és természetfeletti történés miatt gyűltünk itt össze, hogy majd ismét visszatérjünk a hétköznapokba és egy pillanat alatt elfeledjük azt. Mindenekelőtt az hozott ide bennünket, hogy ennyi sok idő elteltével is az emberek egy emléket birtokolnak. És nem csak emléket, hanem valami annál többet, amely soha nem múlik el, és amely időről időre megújul, és új lendületet vesz, hogy csodálatra és lelkesedésre ösztönzi az embereket: "Ennek az embernek az élete honvágyat ébresztett bennem a mennyei otthon iránt és olyan boldogságra mutatott rá, amely nem illan el egykönnyen."
De hát mit is értett meg életében Szent Márton és mit üzen nekünk még ma is? Hogy ezt megértsük meg kell vizsgálnunk az életében történt eseményeket.
316-ban egy pogány családban jött a világra egy fiúgyermek. A szülei a Márton nevet adták neki. A tizenötödik életévét betöltve apjával együtt kezdett el szolgálni a király seregében. Már akkor különböző furcsa gondolatai voltak. Gyakran cserélt szerepet a szolgájával és ő tisztította annak lábbeliét. Volt, akit ez sokkolt, de többen a fiatalság bolondságának tulajdonították ezt a cselekedetét. Azonban ez egy új életstílusnak volt a kezdete Márton életében. Már nagyon fiatal korában templomba ment és a szülei tudta nélkül katekumenné akart válni. Az ifjú Márton nem akart apja nyomdokaiba lépni, ezért kilépett a seregből. Hazafelé menet egy szegénnyel találkozott és odaadta neki a palástja felét. Abban az időben a katonák palástjának vagy más öltözékének a fele a sereg tulajdona volt, a másik felét pedig az azt viselő katona birtokolta. Így Márton tette rendkívüli volt - mindenét odaadta, amit épp akkor birtokolt és ezzel a tettével kezdte betölteni hívatását és hirdetni az evangéliumot. Amikor apja hatásköre alól kikerült Krisztus lett a példaképe. Nyolc évesen keresztelkedett meg. Negyven éves korában 356-ban Poitiersbe megy, hogy Szent Hilarego tanítványa lehessen. Majd visszatér szülőföldjére, Pannóniába és sikerül megtérítenie édesanyját. Az apja sajnos továbbra is pogány maradt. Nem sokal ezek után elindul Macedóniába aztán Gallineria szigetére. Mikor megtudja, hogy Hilariusz püspök visszatért a fogságból 360-ban, örömmel siet elébe, hogy találkozhasson vele. Egy évvel később szerzetesházat alapít és ezzel elkezdődik Galliában a szerzetesi élet. Ezután nem sokkal meghal a tours-i püspök és saját akarata ellenére őt választják Tours új püspökévé. Életének utolsó évei nehezek voltak. Az emberek demokráciával, primitivizmussal vádolták. Nyolcvan éves korában Candesbe hívják, hogy az ottani viszálykodó szerzetesek közt teremtsen békét. Megpróbálja teljesíteni a kérést, de a helyszínre érve elhagyja ereje és a földön fekve így imádkozik: "Uram, ha még szükséged van rám, zokszó nélkül tűröm a szenvedést és erőtlenséget, legyen meg a Te akaratod!" Ezek voltak Márton püspök utolsó szavai.
Az ember életében a szeretetet, szabadságot és igazságot keresi. Ő az Úrban találta meg ezeket. Megkérdezhetjük magunkat, napjainkban Isten miért ilyen népszerűtlen oly sok ember számára? Manapság sokan Istent nem a szabadság forrásának tekintik, hanem olyannak, aki korlátokat szab a z embernek. Az emberek azt hiszik, önállóan is megtalálják a szabadságot, mitöbb az igazság nem a mai idők kedvelt fogalma, inkább az intoleranciával azonosítják, és amely inkább fenyegetően hat, mintsem ígéretként. De, mint ahogyan XVI Benedek pápa is említi, ez egy fontos dolog, amelyről kérdeznünk kell és Krisztus fényében kell kérdeznünk.
Milyen választ kaphatunk az igazságunkra és szabadságunkra? Vajon csak azt, hogy Isten által a paradicsomból kiűzöttek és hazátlan vándorok vagyunk, akik nem képesek bejutni a tejjel-mézzel folyó országba? Állandóan útelágazásokba botlunk, amelyeknél az egyik út látszólag könnyű és csábító, de mint később kiderül gyümölcstelen. Ez az az út, amelyre a kígyó csábít: "Búj ki a függés alól, légy magad Istene és dobd el magadtól Azt, Aki állandóan korlátokat állít neked." Szent Márton megértette, hogy ez az út, az igazság megtagadásának az útja és ugyanakkor a kereszt megtagadása; az út, amely nem a feltámadáshoz vezet, hanem egy földi utópisztikus Isten nélküli világ létrehozásához. Sajnos országunk rádöbbenhetett, mi a vége annak, ha Isten nélkül akar valaki egy jobb, szebb világot létrehozni és milyen hiábavaló próbálkozás ez. Ezt az ideológiát ma egy másik ideológiára akarják felváltani - annak a posztulátumnak az érvényesítését, hogy világunkat, életünket kizárólag tudományos módon és pragmatikusan építhetjük, de ez ismét csak egy ideológia. A mai nap szentje megértette, hogy az Örök Jóság felé vezető úton kizárólag Krisztust követve lehet járni. Mert ez az igazság a szeretet és a kereszt útja. Vagyis ez az élet útja.
Milyen aktuálisak ma Szent Pál szavai:" Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? 21 Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket." (1 Kor 1,20-21). Ismét aktuálisak ma Izajás próféta szavai: "Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izrael nem ismer, népem nem ért meg engem." (Iz 1,3)
A szent emberek, olyan emberek, akik többet, mélyebben értenek meg az Isteni bölcsességnek köszönhetően. Ők tudják, hogy az üdvözülés az Isteni szóban rejlik, amelyet hirdetnek, még akkor is, ha e világ bölcsei számára oktalannak tűnnek. Márton rátalált az Isteni bölcsességre, ezért mindenét elhagyta hogy a nyomába eredhessen és másokkal is megoszthassa. A kereszt apostola lett.
Ismét kérdezzük meg, mi az oka annak, hogy a "kereszt" szó annyira nem kívánatos a mai ember számára? Mit is jelent a kereszt? A kereszt nem más, mint az igazság elfogadása és a mellette lévő tanúskodás. Vannak, akik azt hiszik, hogy a kereszténység és az Egyház szolgálata örömtelen és komor dolog, állandó moralizálás, a képzelet és önmegvalósítás hiánya. Azonban nem mondhatjuk azt, hogy a keresztény embernek nem részesülhet örömökben, tréfákban, játékos dolgokban. Lehet saját fantáziája, nem kell a szentek évszázados kitaposott útját járnia. Jézus Krisztus sem tanított ilyen bölcsességet. A keresztet sem kell senkinek keresnie. Jézus sem kereste azt. Ő így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges vedd el tőlem ezt a kelyhet!", azonban földi élete során megmutatta, hogy vannak fontosabb dolgok, mint az evés, ivás, és az egyik ilyen fontos dolog az Igazság. Az ember nem tud úgy elfordulni tőle anélkül, hogy ne tagadná meg önmagát. Még élete árán sem fordulhat el az Igazságtól, és ez jelenti a keresztet. De ugyanakkor a kereszt elfogadása az ember megmentését, megváltását jelenti. Mindent összegezve az ember nem lehet igazán szabad, ha nem fogadja el a keresztjét, mert az igazság nélkül nem létezik igaza szabadság.
Szent Márton éppen erre törekedett, feltette magának a kérdést: "Ki vagyok én és hová tartok?" Amikor a szívében meghallotta a választ: "Isten gyermeke vagyok és az Igazság felé vezető nehéz, rögös, de jó úton haladok."- belépet a szerzetbe elhatározva, hogy átadja magát az Igazságnak, szüntelenül megosztva azt másokkal is.
Mi sem menekülhetünk ettől a fontos kérdéstől. Mert ahogyan a Szent Atya is mondja: a nem tudás nem lehet függetlenség: aki nem tudja a válaszokat, az szolga marad. Csakis ott, ahol megszületik a válasz, ahol megértjük, hogy mi a teljes igazság, válunk teljesen szabaddá. Mert a szabadság, amelyből eltávolítják a teljes igazságot hazugsággá válik. Jézus, mint az Igazság megtestesítője azt jelenti számunkra, hogy Isten, aki a tudatlan szolgákból barátokká alakít bennünket, úgy hogy megosztja velünk az igazságot önmagunkról.
Szent Márton megtalálta ezt az Igazságot. Szent Pál apostol szépen fejezi ezt ki a már említett I Korintusiakhoz irt levelében: "... nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala". ( I Kor. 8.6 ) Szent Márton az Isten tudományáért lelkesedett és ezzel a tudománnyal maga után vonzotta az egész világot. Te is Kárpátalja földje elől vagy ebben a tudományban. Vajon magad után tudod-e vonzani a többieket, rámutatva arra, hogy mi az igazságos, a szép az egy, a nagy, a végtelen, a határtalan...?
Figyeljetek fel tehát kedves Testvéreim a hívatásotokra, amely arról szól, hogy ebben a korban, ebben a világban az igenetek legyen "igen" a nemetek pedig "nem". Az egyház nem szakad el a szentjeitől és boldogjaitól. Ők az Egyházban nem csak a múlt, de egybe na jövő is! És egyben ők jelentik a reménységet is, egyfolytában az Utat mutatva nekünk a zarándokló egyháznak. Szent Márton is folyton hozzánk tér vissza és velünk van, mint élő példája az Isten melletti tanúskodásnak.
Hordozzátok Márton fényét és különleges, mégis annyira emberi, az emberi gondok és igényekre nyitott karizmáját a világban. Csodálatos örökséget jelent ez számotokra, amelyből erőt és bátorságot meríthettek ahhoz, hogy a kereszténység egy újabb évezredében el tudjátok végezni annak feladatait.
Istenre bízom az Egyházatok jövőjét és kérem Jézus Krisztust, akinek a jelenléte megszenteli a jelenünket és jövőnket, hogy magatokról megfeledkezve Szent Márton példájára mindenkinek mindene legyetek. Ámen.
Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek Munkács, 2009. Szent Márton napján
Leon Dubravszki, a Kamjanec-Podolszki Római Katolikus Egyházmegye püspöke üzent az ukrajnai embereknek a H1N1 vírus okozta influenzajárvánnyal kapcsolatban, amely állítólag Ukrajna nyugati részében terjed:
"Mélyen együtt érzek azokkal, akik az új típusú betegségben szenvednek, a hozzátartozóikkal és rokonaikkal. Különösen együtt érzek a betegségben elhunyt emberek családtagjaival. Imáimmal támogatom az egészségügyi dolgozókat, akik különösen veszélyeztetve vannak és a felelősség terhe nyomja vállaikat. Fohászkodom az Úrhoz, hogy adjon nektek kitartást, türelmet, szeretetet és békét a szívetekbe, valamint védelmezzen benneteket és családjaitokat." - tartalmazza a püspöki üzenet, amelyet a "Credo" ukrán hírmagazin közölt.
"Az epidémia az emberségünket is próbára teszi. Az embereknek egy bizonyos csoportja bármilyen helyzetben csak a saját hasznukat keresi, még az emberi nyomorúság sem kivétel számukra." - hívja fel a figyelmet Leon püspök. Nagyon szomorú, hogy ennyien vannak, akik "az égő ház lángjainál melegítik kezeiket". A politikusok egymásra mutogatnak, egymást hibáztatják, hogy jobb színben tűnhessenek fel a leendő választók előtt. A kereskedelmi struktúrák mesterségesen emelik az árát minden gyógyszernek, amely az influenza kezelésére alkalmas, a C-vitamin tartalmú élelmiszerekre és a higiéniai árucikkekre. Hatalmas bűnt követ el az, aki kihasználja az emberek érzelmeit és aggodalmát politikai célok eléréséhez vagy nyerészkedik a hiánycikkeken. Nehéz helyzetben segítenünk kell embertársainkon nem pedig kihasználni és kifosztani őket!"
A püspök atya az epidémiát "Istenbe vetett hitünk és ráhagyatkozásunk próbájának" tartja. Mindenkit biztat, hogy éljenek a megelőzés eszközeivel, figyeljék az egészségügyi állapotukat és kerüljék a szükségtelen fertőzésveszélyt, és hangsúlyozta, hogy a kialakult helyzetet a hit fényében éljük meg. "Nincs mitől félnünk, ha bizunk Istenben!" - jelenti ki a Leon püspök.
"Hangsúlyozottan kérek mindenkit, ne engedje, hogy a pánik hatása alá kerüljön, amely a hitetlenség jele és több testi és lelki bajt okozhat, mint maga a betegség." - fejezi be üzenetét Leon Dubravszki püpsök.
2009. június 19-én tartotta búcsúját a benei Jézus Szíve-plébániatemplom. Az idei búcsú kicsit más volt, mint a többi, hisz ebben az esztendőben
ünnepli templomunk fennállásának 75. évfordulóját. Az
alapkő megáldására 1934. július
22-én került sor. Néhány hónap
múlva - hála sok áldozatos munkának
és a még több imának - 1934.
november 11-én már fel is szentelte
Méltóságos és Főtisztelendő
Szvoboda Ferenc ungvári apostoli
kormányzó úr. Ezekkel a gondolatokkal
emlékeztette a múltra a híveket
és a kedves vendégeket Németh
Sándor benei plébániai kormányzó
a szentmise előtt. Megemlékezett
továbbá templomunk első plébánosáról,
Galambos Józsefről, akit 1942-
ben neveztek ki a plébániai rangra
emelt templom élére. Ő volt a falu
első helyben lakó plébánosa. Sajnos
ezt a szovjet rendszer később lehetetlenné
tette. Csak a múlt év végén,
december 24-én lett újra Benének
helyben lakó papja. Németh Sándor
atya azt is elmondta, hogy Benében
Jézus Szentséges Szívének az ünnepe
nemcsak azért van az Úr napjának
nyolcada utáni pénteken, mert
ezt kérte Jézus Alacoque Szent
Margit Máriától. A benei hívek
ugyanis 1944 októberének utolsó
vasárnapján fogadalmat tettek: ha
az Úr Isten minden nagyobb megrázkódtatás
nélkül átsegíti őket a
háború borzalmain, akkor az ünnepet
nem vasárnap, hanem a napján,
Jézus Szent Szíve ünnepén tartják
meg. A plébános atya szeretettel
köszöntötte a kedves meghívott vendégeket:
Bacskai József főkonzul
urat és Juhos Lóránt konzul urat,
valamint a távolról érkezett zarándokokat
és a benei híveket is.
Ezután kezdetét vette az ünnepi
szentmise, melynek főcelebránsa
Ruszki Gábor fehérgyarmati plébános
volt. Koncelebrált még Jaczkó
József kaszonyi plébániai kormányzó,
Hrabár Tamás parochus, Bohán
Béla beregszászi plébános, György
Alfréd kamilliánus szerzetes, valamint
Kurzakov Elek szőlősi görög
katolikus segédlelkész. A szentmise
prédkációját Ruszki Gábor atyától
hallottuk, aki aktuális gondolatokat
vetett fel, melyek gyakran foglalkoztatják
korunk hívő és nem hívő
emberét egyaránt. "Miért engedi
meg Isten a rosszat? Miért nem gátolja
meg, hogy a természeti csapások,
háborúk következményeként azok
is szenvedjenek, akik ártatlanok,
elesettek, kicsiny gyermekek vagy
csecsemők? Hisz ők nem követtek el
oly súlyos bűnt, hogy szenvedniük
kelljen azért a sok gonoszságért,
amit mások elkövetnek. Erre a kérdésre
kereste a választ egy riporternő,
aki megkérdezett egy hitoktatót.
A hitoktató szerint azért, mert csak
egy dolgot mondunk neki folyamatosan:
Távozz az életünkből, Isten!
Napjaink rohanó társadalmában
kitiltják az iskolákból az imádságot,
azzal az indokkal: annyi felekezet
van, imádkozzon mindenki otthon,
hagyjuk el a Biblia olvasását, a hitoktatást,
ne beszéljünk arról a
Szentírásról, ami azt tanítja, legyetek
jók és szeressétek egymást, de
ne csak barátaitokat, hanem ellenségeiteket
is; senki ne szóljon abba
bele, hogy mit tesz az ember a szabad
idejében, csak az a fontos, hogy
jól dolgozzon... Az nem baj, hogy a
televízión és a világhálón keresztül
olyan dolgok jutnak el az emberekhez,
amelyek reklámozzák az öngyilkosságot,
az erőszakot, az emberi
élet semmibe vételét. S ha mi száműztük
Istent az életünkből, nem kell
az ima, nem kell a Szentírás, nem
tiszteljük az emberi életet, akkor ne
csodálkozzunk azon, ha Isten félreáll.
És akkor a kérdésre, hogy miért
engedi meg Isten a rosszat, a válasz:
Ki mint vet, úgy arat. Mert Isten ki
van tiltva az iskolákból, az utcáról és
az életből. Ha akarunk, tehetünk ez
ellen azáltal, hogy betartjuk az isteni
törvényeket. Hisz harccal lehet
háborút nyerni, de békét csak szeretettel
lehet teremteni. Merjünk szeretni
és szeretetet adni úgy, hogy
nem várunk érte semmit cserébe.
Egy búcsú az egyházközségre irányítja
a figyelmet, arra, hogy egy
közösség vagyunk. Igyekezzünk
megtisztult lélekkel a szeretetet szolgálni,
azt a szeretetet, amely mer
adni. Aki másokért akar élni, az
merje önmagát föláldozni. Minél
több sebet kap a szív, annál nagyobb
szeretetre képes." Ruszki Gábor plébános
úr szavai valóban szíven találták
az egybegyűlteket.
Az ünnepi szentmise a Jézus Szíve
litániával, szentségi áldással és a
himnuszok eléneklésével ért véget.
Az idei Jézus Szíve búcsú valóban a
szívhez szólt, s mindenki meríthetett
belőle.
Október 10-én, szombaton került sor szokásos egyházmegyei zarándoklatunkra, melynek úticélja minden évben Máriapócs. Sajnos az idén a kegytemplom felújítása
miatt nem tudtunk virrasztást tartani. Szombaton 11 órakor Schönberger Jenő szatmári és Majnek Antal munkácsi megyéspüspökök tartottak szentmisét a kárpátaljai
zarándokoknak egyházmegyénk jelenlévő papjaival együtt.
2009. október 3-án, szombaton 17 órakor kezdődött Nagyszőlősön az ünnepi zsolozsma és a szentmise, melyet Majnek Antal püspök és a ferences rendház tagjai mutattak be az egybegyűlt híveknek.
Mint a püspök atya beszédében mondta: Assisi Szent Ferenc - védőszentjéhez hasonlóan - korának prófétája, Keresztelő Szent Jánosa volt (Ferenc a keresztségben eredetileg a János nevet kapta). Azzal, hogy társaival együtt életre váltotta, megtestesítette az Igét, nagy hatással volt a középkor emberére, akik eltévelyedtek a gazdagság utáni egészségtelen vágyakozásban, nem engedelmeskedtek a sokszor hiteltelenné vált egyházi elöljáróknak.
Ezért küldte el Isten Keresztelő János szellemében Ferencet, aki egészen egyszerűen, őszintén élte meg az Úr Jézus evangéliumát. Tanításának lényege ez volt: Térjetek meg bűneitekből, figyeljetek Jézusra, hallgassatok rá, kövessétek az ő útmutatását: evangéliumát. Ilyen egyszerű az ő szentségének a titka, hiszen ehhez fölösleges bármit is hozzátenni. Ha Ferenc követésére szánjuk el magunkat, akkor szembesülünk azzal, nekünk is mennyi mindenben hitelesebbé kell válnunk Krisztus követésében.
A szentmise után következett a Tranzitus szertartása, melynek végén P. Bán Jónás házfőnök ünnepélyes áldásban részesítette a jelenlévőket. Majd a plébánián szokás szerint szeretetvendégség fogadta a közelebbről és távolabbról érkezett híveket.
Zatykó László atya visszaemlékezése a kárpátaljai ferences misszió kezdeteire
Amikor 1989-ben Nagyszőlősre kerültem, az egykor gyönyörű templom siralmas állapotban volt: a plafon beázott, a freskók a vakolattal együtt leperegtek, bemenni is csak azután lehetett, hogy a több teherautónyi sittet elszállították a templomból. A katolikus pap idős, beteg, ágyhoz kötött ember volt, a hívek - jobb híján - a temető kicsinyke kápolnájában, s ha nem fértek, a szabad ég alatt gyűltek össze liturgiára, hol pappal, hol nélküle.
Korábban esztergomi gimnáziumunkban magyart és oroszt tanítottam a diákoknak. Később nagy hasznát vettem az orosznak, ugyanis a nyolcvanas évek végén a görög katolikus egyház még nem kapott működési engedélyt Kárpátalján. A hívek - akik többségében az oroszt jól beszélő ruténok voltak - a római katolikus misére jártak. Ezért a szentbeszédet néhány mondatban oroszul is összefoglaltam.
A kárpátaljai hívek hatalmas szeretettel fogadtak bennünket. Bár nem szokványos helyen - egy vályogból épült parasztházban, az "unyivermág" (magyarul áruház) udvara mögött - kaptunk szállást, az első pillanattól fogva otthon éreztem magam Nagyszőlősön.
Első dolgom az volt, hogy egyszerűen jelen legyek a hívek életében. Többek között fociztam a fiatalokkal, a pályára a szentmiséről mentünk, a foci után szívesen maradtak a hitoktatáson is. Az édesapák elirigyelték fiaik jó dolgát, egy idő után csatlakoztak hozzájuk. Így formálódott fiatalokból és idősekből az a közösség, amely alkalmas volt rá, hogy együttes erővel a templomot is rendbe hozza.
A volt Szovjetunióban legtöbbször ateista múzeumnak rendezték be Isten házait. A falakat nagy vörös leplek, valamint kommunista lózungok, jelszavak díszítették, és többnyire Lenint, Marxot és más "ideológiai példaképeket" ábrázoló szobrokat és festményeket állítottak ki. A nagyszőlősi templomnak nem volt ilyen szerencséje (raktárnak használták, s a tárolt anyag szétmarta a falakat), pedig, ha múzeummá alakítják, talán kevésbé sínyli meg a kommunizmus pusztítását. A templom felújításához mindenki azt adta a közösségből, amihez értett. Aki korábban, "a magyarok idejében" főjegyző volt, Szajkó Miska bácsi, járta a hivatalokat, hogy beszerezze az engedélyeket. A "pecsétek birodalmában", Ukrajnában ez emberfeletti türelmet, kitartást kívánt. Volt Pesten tanult építészmérnök is, Vilinyovszki Pista bácsi. Ő vezette az építkezést. Minden szakmára akadt ember, a többiek kedvesen és ötletesen segítettek, ahogy tudtak. Mindenki dolgozott, néha még engem is rávettek.
A beregszászi keramikusművész, Horváth Anna tanítványait küldte el hozzám, hogy beszélgessek velük Jézusról. Őt kértem meg, hogy készítse el a keresztutat.
Ez lehetetlen - mondta Anna -, hiszen ő zsidó, nem hívő, és volt még párttag is, és nem is tudja igazán, hogy mi is az a keresztút. Erre odaadtam neki Szedő Dénes atya - kiváló, néhai ferences költő, aki Babitsnál, a Nyugatban kezdte a pályafutását - egyik versét, amelyben két-két sort írt a keresztút minden egyes stációjáról, sőt le is rajzolta őket. Anna, miután elolvasta, legnagyobb meglepetésemre, zokogva azt mondta: "de, hát, ez az én utam". Természetesen elvállalta. Ahogy Anna formálta Krisztus alakját stációról stációra, úgy formálta Krisztus Anna alakját. A gondot csak az jelentette, hogy az egy méterszer hetven centis alkotások nem fértek be a panellakás kis kemencéjébe. Így aztán a kerámiagyár igazgatóját, a szintén zsidó származású Rosenthalt kértük meg, hadd égessük ki nála a kerámiákat. Boldogan mondott igent, még pénzt sem fogadott el a segítségért.
A felújított templomot 1991-ben szentelte fel Paskai László bíboros úr. Jelenleg ugyancsak a "lerombolt templomok": a széteső családok, széthullott közösségek, meghasadt lelkek építése jelent a ferencesek számára nagy kihívást. A kőtemplom építésénél ez nehezebb és fontosabb feladat. Miként lehetséges? Felkínáljuk - Szent Ferenccel szólva - az Úr illatos igéit, és akik elfogadják, azokból létrejön a közösség. A krisztushívők közössége pedig - Szent Pál szavai szerint - Isten temploma.
Ez év július 11-én kettős diakónusszentelésre került sor Huszton. Kvascsuk Andrást és Petenko Miront - a város szülötteit - szentelte diakónussá Majnek Antal megyéspüspök.
Beszédében a püspök atya arra intette a két új diakónust, hogy életük legyen hasonlóvá Krisztuséhoz, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. "Fontos, hogy kölcsönös szeretet legyen közöttünk, mert akkor van jelen köztünk Jézus. Ő teremti meg köztünk a közösséget, mert csak annak segítségével élhetünk hiteles keresztény életet" - hangsúlyozta a püspök atya.
Az ünnepi szentmise alatt Szulincsák Sándor huszti lelkipásztor kommentálta a szentelési szertartás mozzanatait a jelenlévők számára, akik így még inkább el tudtak mélyülni a szent történésekben.
Az áldozati adományokat a hozzátartozók és barátok vitték az oltárhoz, melynél az új diakónusok máris megkezdték szolgálatuk teljesítését.
A szentmise után, a templomudvaron mindenki egyénileg is köszönthette az új diakónusokat, akiknek nagy öröme kicsikre és nagyokra is átragadt.
Június 27-én, szombaton Mankovics Sándor ungvári születésű teológust szentelte diakónussá a püspök atya. Mankovics Sándor Egerben készült fel a papi szolgálatra, amelynek első lépése a diakónusszentelés volt. Ungvári ifjúsági közössége, melyből elindult a szeminárium felé, szintén örömmel vett részt az ünnepi szentmisén. Az új diakónussal ünnepeltek az egyházmegye magyar papjai, valamint Kvascsuk András és Petenko Miron is, akiket július 11-én Huszton szentel diakónussá a püspök atya.
Majnek Antal püspök beszédében a diakónusi feladatok méltó végzésére és példamutató életre intette a jelöltet. Ismertette a Szentyatya levelét, melyet a világ összes papjához intézett Jézus Szíve ünnepének előestéjén. A szép és áldozatos papi élet példájaként a - a Szentatya levele alapján - a püspök atya is az ars-i szent plébánost említette, akire a pápa ebben az évben különösképpen felhívta a figyelmet.
A szentmise végén a püspök atya arra kérte a híveket, hogy ebben az évben fokozottan imádkozzanak papjaikért: a meglévőkért és új papi hivatásokért is.
Örömünk és reménységünk a gyermek. Megszépíti és gazdagítja életünket, övé a jövő. Érte kell élnünk, dolgoznunk, áldozatot hoznunk.
A gyermekek a mi védelmünkre és szeretetünkre szorulnak, mert gyengék és védtelenek.
Nekik nyújtott szeretetünkkel, gyengédségünkkel saját életünket gazdagítjuk, nemeslelkübbé, becsületesebbé válunk. Szívünk és családjaink nyugodtabbá, békésebbé válnak.
Az Úr Jézus így szól hozzánk a Szentírásban:
"Senki két úrnak nem szolgálhat: vagy gyűlöli az egyikei s szereli a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Azt mondom tehát nektek: Ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, sem testelek miatt, hogy mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél, s a test nem több-e a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak s csűrökbe nem gyűjtenek: Mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti többet azoknál? Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival. is, ha aggodalmaskodik ?
Es a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nem fáradoznak, s nem fonnak. Mondom nektek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mini egy ezek közül. Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
Ne nyugtalankodjatok tehát és ne kérdezzétek: Mit együnk? vagy: Mii igyunk? vagy: Mibe öltözzünk? Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségtek van. Ti keressétek elsősorban az Isten országát és ezeket is mind megkapjátok. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja." (Mt.6, 24-34).
A megszületett és a még meg nem született gyermek között csak az a különbség, hogy mindegyik más helyen tartózkodik. Az embert pedig nem a tartózkodási helye teszi emberré, hanem a lelke.
A meg nem született gyermek a legmegfelelőbb helyen van: az édesanyja szíve alatt. Kevés táplálékra van szüksége, azt pedig az édesanyja véréből kapja. Sajnos az "édesanya" sokszor úgy érzi, hogy nincs a szívében hely és szeretet születendő gyermeke számára, nem kívánja világrajöttét. A szeretetet azonban fel lehet éleszteni, csak akarat kell hozzá. Azért tekintet nélkül arra, hogyan történt a fogamzás, milyen körülmények között élsz és, hogy kívánod-e a gyermeket vagy nem, egészséges-e az vagy nem: fogadd szeretettel és hagyd élni!
Hasznos tanácsok
- Forduljunk Istenhez azzal a fohásszal, mutassa meg, mit kellene tennünk a veszélyben forgó még meg nem született gyermekek életének védelmében.
- Beszéljünk le mindenkit a magzatelhajtásról és a fogamzásgátló szerek alkalmazásáról.
- Imádkozzunk a bűnösök megtéréséért és a megszületett, vagy meg sem született emberek ellen folytatott háború megszűnéséért
- Forduljunk mindig szeretettel úgy a saját, mint mások gyermekei felé.
- Gondoskodjunk gyermekeink helyes neveléséről.
- Szívünkben mindig legyen hely minden újszülött gyermek számára.
- Az ember nemiségének csak az isten által megáldott házasság keretein belül szabad érvényesülnie
- Ne használjunk mesterséges fogamzásgátló szereket és módszereket. A hónap legnagyobb részében a nő terméketlen. A termékeny és a terméketlen napokat ma már egyszerű és biztonságos módon meg lehet állapítani a Billings-féle, vagy a szimpto-termális módszer segítségével még rendszertelen menstruáció esetén is. A természetes módszerek nem kerülnek semmibe, nem ártanak az egészségnek és biztonságossabbak a különböző művi szereknél. Ne lepődjön meg, ha olyan egészségügyi dolgozóval találkozik, aki nem ismeri ezeket a módszereket. A legtöbb országban az egészségügyben dolgozóknak nem volt alkalmuk megismerni ezeket a módszereket tanulmányaik során.
- A méhspirál nagyon ártalmas a nő egészségére. Magzatelhajtó hatása van. Használata ellenére többször létrejön a fogamzás, de a spirál megakadályozza a magzat beágyazódását a méhbe és az már az első napokban meghal.
Ha azonban a havivérzés kimarad, az azt jelenti, hogy a gyermek élve maradt, beágyazódott és épségben meg fog születni. Amerikában a nők már nem használják a méhspirált.
- Japánban betiltották a fogamzásgátló tablettákat, mert különböző betegségeket okoznak. Sokan nem tudják, hogy a tabletta ellenére megtörténhet a peteérés és a fogamzás, de a kisded éhenhal, mert a tabletta megakadályozza a glykogén felszívódását a méh nyálkahártyájából és a magzat nem jut élelemhez. Ha pedig a havi vérzés kimarad a tabletta beszedése ellenére, az újra csak azt jelenti, hogy a magzat életben maradt. Magzatelhajtáshoz ekkor sem szabad folyamodni.
- A fogamzásgátlás, a sterilizáció a mesterséges megtermékenyítés, amelynek során a fogamzás a sajátos házastársi viszony nélkül jön létre, mind bűnös módszerek.
- Ne engedjék meg azt a születés előtti diagnosztikát, amelyet azzal a céllal végez valaki, hogy a beteg magzatot kiszűrje és megölje.
Milyen a magzat a megszületése előtt?
Az emberi élet a megtermékenyítés pillanatában jön létre, amikor az élő férfi és a női sejtek egyesülnek. A megtermékenyítés után a magzat már él. Ez megállapítható a sejtek növekedéséből, fejlődéséből, szaporodásából, változásából...
Már az első sejtben, a "zigótában", meg van határozva, hogy a magzat fiú-e vagy leány, milyen színű lesz a szeme és a haja, hogyan fognak működni a szervei, milyen lesz a természete.
A megfogamzott magzat a világmindenség legértékesebb teremtményét képezi az anyag legkisebb mennyiségében. A gyermek megfogamzása mintegy két héttel az anya havivérzésének kimaradása előtt következik be, legtöbbször a petevezetékben. A magzat innen jut el a méhbe és ott - ha minden rendben folyik le - hét-tíz nap alatt beágyazódik. Néha megtörténik, hogy a magzat az anyaméhen kívül ágyazódik be.
18 nappal a fogamzás után, tehát kevesebb, mint egy héttel a havivérzés kimaradása után a szív már dobogni kezd, a fogamzás utáni 21. napon pedig már megindul a vérkeringés.
Három hét után megjelenik az agykéreg. A gyermek mozdulatai jelen vannak már az első sejtben, amelyben lüktet az élet. Öt hét után pedig már mozgatja a fejét, a hatodik hét után már az egész testét akár egy megszületett kisded. Az anya azonban ezeket a mozdulatokat csak később fogja észlelni - úgy 16-21 hét múlva.
Amikor egy finom műszerrel megérintették egy hat hetes magzat száját és orrát, látható volt, hogy elmozdította a fejét.
A hatodik héten a magzat már érzékeny az ingerekre, EEG-mérést lehet rajta végezni. 45 nap múlva már EKG-t végeztek a magzaton, ámbár a szíve már jóval előbb kezdett el dobogni.
A nyolc hetes magzat ökölbe szorítja a kezét, csuklik, alszik és ébred. Mikor a nyolc hetes magzat tenyerét érintették, ujjait ökölbe szorította. A tíz hetes magzatnak már olyan ujjlenyomata van, amely egész életén át megmaradnak neki.
A tizenegyedik hetében a magzat már akkora, mint a hüvelykujjunk, éppen úgy néz ki, mint mi. Olyan életrevaló, hogy hüvelykujját a szájába veszi és szopja. A hangokra is érzékeny. A külső zaj már felébreszti álmából.
Dr. Liley filmre vette, mikor az ilyen korban levő magzatot tűvel érintették, az fájdalmában megvonaglott. Sőt, amikor a tűvel való érintés előtt hangjeleket adtak, észlelni lehetett, hogy a magzat megjegyezte, hogy a hang után fájdalom fog következni és már a hangjelre vonaglani kezdett.
Milyen következményei vannak a magzatelhajtásnak?
1. A gyermek elvesztése
A világ minden kincsénél nagyobb értéket képvisel a gyermek.
2. Az anya egészségére ható következmények
- Sérülések a méhnyakon, a méh átfúródása, vérzés, a magzatburok részeinek bennmaradása,',, bél-és gyomorsérülések, gyulladások a méhben és a petevezetékben, sepsis (vérmérgezés), tromboembolia (vérrögök képződése, melyek elakadnak az erekben), a petevezeték elzáródása, meddőség kialakulása, rendszertelen vérzés a méhből, endometriozis, a méhenkívüli terhesség gyakoribb előfordulása, gyakoribb spontán vetélés a későbbi terhességeknél, koraszülésre való hajlamosság kialakulása, placenta praevia, a méh atoniája, a halvaszületések gyakoribb előfordulása...
3. Lélektani következmények
- Depresszió, bűntudat, álmatlanság és nyugtalan álmok, dühkitörések, önbizalom és önbecsülés elvesztése, érzelmi ridegség kialakulása a házastárs és a meglévő gyermekek iránt, kínozhatja az abortuszt elkövető anyát. Néha súlyos pszichikai zavarok lépnek fel úgy, mint hisztériás lelkiállapot, az emlékezőtehetség elvesztése, nehézségek a koncentrálásban, közömbösség, érdektelenség az emberek és az addigi aktivitások iránt. Drámaian megváltozhat az egész személyiség, fokozódik a szenvedélybetegségek kialakulásának a veszélye. Ha az apa is részt vett ill. beleegyezését adta a magzat elpusztításához a fenti tünetek nála is jelentkezhetnek.
4. A családra ható következmények
Hagyd élni a gyermeket !
- Érthető, hogy a felsorolt testi és lelki utóhatások miatt megromlik a családtagok közötti viszony is. Az élő gyermekek is szenvednek az érzelmileg, idegileg labilissá, neurotikussá vált anya, vagy mindkét szülő miatt.
5. A munkahelyi következmények
- A fent említett károsodások az egészségi állapot fokozott romlásához vezetnek és ez a szülők többszöri betegállományba való vonulását okozza. Ez és a munkakedv csökkenése a munkahelyi légkör fokozott romlásához vezet.
6. Következmények a társadalomra
- Az egyén minden testi vagy lelki betegsége kihatással van az egész társadalom állapotára. Sokkal boldogabb közösségekben élhetnénk, ha azoknak annyi tagja nem szenvedett volna el abortusz-okozta testi-lelki sérülést. Ezen kívül a magzatok erőszakos elpusztítása rendkívül alacsony születési arányt okoz. Észrevették-e már, hogy az utcák, az iskolák elnéptelednek; a gyermekeknek nincs kivel játszani, mert a szülők kortársaikat eltették láb alól még a születésük előtt?
Milyen jövőt várhatnak azok, akik lemondanak a gyermekről?
Jusson eszünkbe Tóth Tihamér intő szava: " Tudod mi az anya? Az élet szövője!
Tudod mi a gyermek? Az élet jövője! És kié a jövő? Akik harcot nyernek! Tudod-e kik azok? Az anya és a gyermek."
7. Következmények azokon, akik részt vettek a meg
nem született gyermekek életének kioltásában
Azoknál a személyeknél is akik részesek voltak ezekben a dolgokban (orvosok, ápolók, gyógyszerészek) szintén
jelentkezhetnek hasonló lelki zavarok. Bevallásuk szerint ez hátrányos hatással volt családtagjaik számára is.
8. A meg nem született gyermekek életének kioltása ellenkezik az erkölcsi előírásokkal.
Lelkiismeretünk azt sugallja: ne ölj! Minden orvos mielőtt kézhez kapta volna diplomáját, ünnepélyes ígéretet tett. Kijelentette, be fogja tartani Hipokrates esküjét genfi változatában:
"...feltétlenül, tiszteletben tartom az emberéletet a fogamzástól kezdve... erre önként és tudatosan adom becsületszavamat!"
Több száz védett állatot tartanak nyilván hazánkban. Ezeknek, vagy akár tojásaiknak az elpusztításáért kártérítést és súlyos bírságot kell fizetni. Csak a magzati életeket nem kéri számon senki?
Hagyd élni a gyermeket !
Szerző: Dr. med. Antun Lisec Sponsor: Humán Life International Kiadó: Obitelj. centar, Kumiciceva 16 35000 Slav. Brod, Horvátország
PAS (Post Abortusz Szindroma)
Természetes születésszabályozás
HALLOTTA MÁR?
A méhspirál nem megoldás
A spirál magzatelhajtó hatású, ugyanis, a korai terhesség megállapítására szolgáló beta HCG tesztvizsgálatok szerint a spirál mellett is, átlagosan évente többször is, előfordulhat a megtermékenyülés. Azonban a spirál megakadályozza a magzat méhbeágyazódását, így a magzat egy-két hetes korában elhal.
Tekintettel arra, hogy a magzat megfogamzása még két héttel az anya menstruációjának kihagyása előtt következhet be, a spirál leggyakrabban pedig épp ebben a periódusban veszi el a magzat életét, az anyának mégis megjön a vérzése, így azt gondolja, hogy nem is volt terhes, pedig terhes volt. Az pedig teljesen mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb gyermeknek vették-e el az életét.
Olykor előfordul, hogy a fennmaradásért vívott harcban a magzat mégis beágyazódik a méhbe (implantálódik), s az anyának elmarad a menstruációja. A spirál megpróbálja kivetni a gyermeket az anyaméhből még azután is, hogy az oda beágyazódott. Hangsúlyozni kell, hogy akkor sem végezhető terhesség megszakítás! Azt is tudni kell, hogy a spirál nem idézheti elő, hogy abnormális gyermek szülessen. A méhspirál idegen test, amely reakciót vált ki a szervezetben. Az anyaméhben a spirál gyulladást és fertőzést okozhat, amely sokszor a petevezetékekre és a hashártyára is kiterjedhet.
A petevezetéken kinövések jelentkezhetnek, amelyek sokszor terméketlenséget illetve méhen kívüli terhességet idézhetnek elő.
A hashártyára kiterjedő gyulladás gennyes peritonitist válthat ki, mely esetben könnyen előfordulhat vérmérgezés (szepszis), ami következtében súlyos kínok között meghalhat az asszony.
A gennyes anyaméhet sok esetben el kellett távolítani, így sok fiatal nő vált nyomorékká. A méhspirál fájdalmakat, erős vérzést, vérszegénységet okozhat.
Vérszegénység következtében a nők sápadtak, ingerlékenyekké válnak, képtelenek koncentrálni, könnyen elfáradnak, elsötétül szemük előtt a világ, sőt eszméletüket is veszthetik.
A spirál átlyukaszthatja (perforálhatja) az anyaméhet.
A spirál definíciója a következő: a spirál egy olyan kígyó, amelyet a felelőtlen asszonyok szívük alatt hordoznak, s ez a kígyó csecsemőkkel táplálkozik, s az egészséges asszonyt beteggé teszi! Amerikában a gyárak többsége, amely spirált gyártott, tönkrement a kártérítések miatt, amiket a spirál okozta káros következmények miatt az asszonyoknak kellett kifizetniük. Ennek ellenére is maradt még néhány, s azok a fejletlen országokba exportálják a spirálokat.
A tabletta nem megoldás
A fogamzásgátló tabletta mesterséges hormont tartalmaz, ami az egészséges nőt beteggé teszi. A tabletták miatt az asszonyok hajlamosabbak a bőrrákra, a mell- és a méhrákra, sűrűbben éri őket agyvérzés és szívroham. Könnyebben reagálnak a fertőzésekre, még az AIDS vírusára is, mert a tablettában levő hormonok hasonlítanak az úgynevezett kortikoszteroidokhoz. Az ilyen nők sűrűn kapnak érgyulladást, s a vénából a véráram segítségével keringő vérrög tüdő-, agy- stb. embóliát okozhat.
A fogamzásgátló tablettának négy hatásmechanizmusa van:
- Akadályozza a peteérést és a pete leválását, bár olykor, néha gyakran, mégis bekövetkezik az ovuláció bármelyik fajta tabletta esetében. Az első tablettáknál, amelyeket a hatvanas évek végén gyártottak 2-10%-ban következett be az ovuláció, tehát 100 eladott doboz esetén két-tíz doboz bevétele ellenére is a petesejt megérett és levált. A ma gyártott tabletták sokkal kevesebb hormont tartalmaznak a korábbiaknál, így még sűrűbben bekövetkezik a tüszőrepedés.
- A tabletta károsítja a méhnyak nyálkahártyáját, s ennek következtében az nehezebben engedi át a spermát. Megállapították, hogy ennek ellenére sikerül a spermának átjutni a petevezetékig a sérült nyálkahártyán is, tehát bármely típusú tablettát szedi is a nő, ha szexuális életet él, olykor mégis, van, hogy gyakran bekövetkezik a tüszőrepedés és a magzat megfogamzik. Ekkor jut kifejezésre a tabletta alábbi kétféle gyilkos hatása:
- a tabletták károsítják a méh nyálkahártyáját (endometria) így a nyálkahártya elvékonyodik, nincs megfelelő mennyiségű mirigy és táplálék (glykogen) a magzatnak, tehát éhenhal a gyermek;
úgynevezett "tubáris faktor": a tabletták megzavarják a petevezeték mozgékonyságát, így a petevezetékben megfogant fiúcska vagy kislány sokszor nem képes eljutni a méhbe azon időn belül, ami számára a legoptimálisabb az anyaméhbe való beágyazódáshoz, így ezért elpusztulnak. Tekintettel arra, hogy a gyermek megfogamzása mintegy két héttel az anya menstruációja kihagyása előtt következik be, s a tabletta épp ebben a két hétben öli meg a gyermeket, az asszony vérezni fog, s észre sem veszi, hogy terhes volt. Különben teljesen mindegy, hogy milyen korban vesszük el a gyermek életét, a megfogamzástól kezdve vagy később, mert az ugyanazt jelenti. A fogamzásgátló tabletta ugyanúgy mint a többi magzatelhajtó és termékenyülést gátló szer a hitellenes, életellenes, egészségei lenes és népellenes tevékenység fegyverévé vált, amin ugyanúgy, mint az összes hasonló szereken a vegy- és a gyógyszeripar hatalmas összegeket tesz zsebre. Hangsúlyozni kell, hogy a tabletta még a rendszertelen havi ciklusú nőknek sem megoldás. A ciklus rendszertelensége leggyakrabban nem jelent betegséget. A menstruáció késhet azért, mert abban a hónapban nagy fizikai vagy. lelki okok miatt késik a tüszőrepedés (ovuláció). A tabletták nem gyógyítják a rendszertelen ciklust, nem javítanak a helyzeten, s a tabletta szedésének abbahagyása után jelentkező vérzés nem valódi menstruáció. A helyzet a tabletták után ugyanolyan volna, mint azok szedése előtt, csak a tabletták számtalan már említett és még nem említett káros következményt idézhetnek elő. Amint a fentiekből látható, léteznek hazugul "fogamzásgátlónak" nevezett szerek, amelyek mellett előfordulhat a megtermékenyülés, s amelyek azután a megfogant magzat életét az első napokban kioltják. Ezek a szerek körülbelül ugyanannyi megfogant, de még meg nem született gyermek életét oltják ki, mint a "művi" beavatkozás, a terhesség megszakítás. Nemrégiben még azt is megállapították, hogy a "nonoxynol 9"-et tartalmazó spermaölő szerek (s többségük ezt a hatóanyagot tartalmazza) is halálosan hathatnak a gyermekre, amennyiben megtermékenyülés történik.
A megtermékenyülés és az automatikus magzatelhajtás bekövetkezik a késleltetett hatású Depo-Provera, beültetések, egyes közösülési utáni szerek stb. alkalmazásakor is. A fogamzásgátlókkal való csalás, úgy tűnik, nem ismer határokat.
Mi a megoldás?
A megoldás, hogy szeretni kell a gyermekeket, nagylelkűeknek kell lenni irányukban, s nem kell tőlük félni. A gyermekekért érdemes áldozatot hozni. Házasság előtt érintetlenül, a házasságban pedig hűségben kell élni, s el kell fogadni a tényt, hogy nem szabad szexuális életet élni azon a házasságon kívül, mint amit a jó Isten megáldott. Az ilyen házasság felbonthatatlan, s a katolikus templomban kimondott esküvel kezdődik. Könnyen megtanulhatók korszerű, még a rendszertelen ciklusok esetén is megbízható, természetes családtervezési módszereket (Billings-módszer, hőmérsékletmérés), amelyek nem károsak az életre, az egészségre, nem terheli azokat etikai probléma, mint a mesterséges módszereket, s a családtervezés felelőssége egyenlően oszlik meg a férj és a feleség között.
Ne alkalmazzon semmiféle abortáló vagy a megtermékenyülést gátoló szert vagy módszert! Amennyiben a házaspár egyike fogamzásgátló szert vagy magzatelhajtó szert használ, nincs joguk a házastársi kapcsolatra.
Ne vegyen részt a mesterséges megtermékenyítésben sem, mely során a gyermek megfogamzásához az anya és az apa, a férj és a feleség házastársi szerelmének specifikus formája nélkül jutnak!
Ne vegyen részt a születés előtti diagnosztikában sem (a germek megszületése előtti vizsgálatokon), amelyeknek célja a meg nem született beteg gyermek elpusztítása. Tilos a megszületett embert megölni, s ugyanúgy tilos a még meg nem születettet is megölni. A megszületett és a még meg nem született ember között nincs különbség. Különbség csak a tartózkodási helyben van, s az ember aszerint ember, amit magában hordoz, s nem aszerint, hogy hol tartózkodik. Az ember igazi, élő lény, kislány, vagy kisfiú már megfogantatása első pillanatától! Ahogy földgolyónkat tönkretették a terhesség megszakításokkal, fogamzásgátló tablettákkal, sterilizációval és egyéb erkölcstelenségekkel, úgy teszi tönkre egyre jobban a halálos, gyógyíthatatlan betegség is, amelynek neve AIDS! Az AIDS-vírus koncentrációja a fertőzött egyén nyállymphocytáiban sokkal nagyobb, mint a vérlymphocytákban. Az AIDS már nyálon keresztül is ragályos.
Az AIDS betegséget okozó vírus a szervezeten kívül még két hétig aktív! Az AIDS-szel való fertőzés nagy veszélyt jelent a fogorvosokra, sebészekre,
borbélyokra, pedikűrösökre stb. Csak a jó emberek, a jó családok és csak azon népek élik túl, ahol elegendő számú jó ember él majd.
Naponta imádkozzunk a jó Istenhez, hogy mondja meg nekünk, hogy halljuk és meghallgassuk, mit kell még tennünk annak érdekében, hogy megóvjuk az emberéletet és az. erkölcsi értékeket. A meg nem született gyermekek elpusztítása nemcsak azért lehetséges, mert akik a halál mellett vannak, ebben részt vesznek, hanem azért is, mert azok, akik jók, akik az élet mellett vannak, sokszor hallgatnak, és nem munkálkodnak elegei a meg nem született gyermekek veszélyeztetett életének megmentésén.
Ezeket az információkat, amelyeket itt elolvasott adja át másoknak is, míg a kiadó címén térítésmentesen rendelhet nagyobb mennyiségben is ilyen és ehhez hasonló röpiratot.
Irodalom :
1. Espinosa J.C., Birth control-why are they lying to women?, s. 15.-16., Humán Life Int. Washington 1980. Librasry of Congress Catalog Card No. (78-62683
2. Hilgers W.T. , Intrauterine devicexontraceptive or abrúfadent ?, Minnestoa Mediáne, June 1974.493-501
3. Ehman R: Probleme der Geburtenregelung Congress of World Féder, of Doctors who Respect Human Life, Dresden,20.-23.IX 1990.
4. Ehman R., Dokumente Nr. 6, ARGE ART 1, Eichstatt 1989.
5. Lisec A. "Za zivot", U pravi trenutak, Dakovo, Croatia 1994.
Szerző: Dr. Antun Lisec sebész szakorvos
Kiadó: "PRO VITA" Dr. med. Antun Lisec 55335 Vetovo, Pozeska 11, Horvátország
ÖNZÉS ÉS ELMAGÁNYOSODÁS
A TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ZSÁKUTCÁI, ANALÓGIÁK A BIOLÓGIAI EVOLÚCIÓ VILÁGÁBÓL
Dr. Freund Tamás, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Neurobiológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, Bolyai-díjas kutató 2008. dec. 17-én Önzés és elmagányosodás címmel előadást tartott a Győri Hittudományi Főiskolán a Hallgatói Önkormányzat meghívására. Olyan biológiai evolúcióból vett példákat kötött csokorba, melyek érdekes analógiákat mutatnak bizonyos társadalmi fejlődési tendenciákkal. Vele készítettük a következő interjút.
- Önzés és elmagányosodás hogyan kapcsolódnak egymáshoz?
Mindkettő napjaink fejlődésében megmutatkozó zsákutca, egyfajta aberráció, aminek valószínűleg közös gyökerei vannak. A közös gyökér az információrobbanás és a globalizáció, amit agyunk jelentős környezetváltozásként érzékel, ez adaptációs nyomásként jelenik meg, lerontva így a kulturális hagyományok és örökség átadásának hatékonyságát. Tudvalevő, hogy a rossz hatásfokú információátadás a biológiai rendszerekben milyen torzulásokhoz vezet, s ez megjelenik a társadalmi fejlődésben is generációról generációra. Ezek közé tartozik az önzés és az elmagányosodás. Emellett említhetjük még a vallási szekták megjelenését, valamint a terrorizmust mint az értékválság következményeit. Az önzés és elmagányosodás közös tőről fakad, s látható, hogy különféle gazdasági érdekcsoportok erre hogyan játszanak rá. Példákkal illusztrálható, miért ideális fogyasztó a céljaitól, szociális környezetétől megfosztott, magányosan szorongó ember. A fogyasztói társadalom működéséhez a gazdaságnak állandóan fejlődni, a fogyasztást pedig állandóan fokozni kell. Ám a fogyasztást csak akkor lehet növelni, ha egyre inkább elmagányosodott, ideális fogyasztókká "nevelt" emberekből áll a társadalom. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az ember genetikailag meghatározott módon társas lény, nem tud tartósan a közösségéből kiszakítva élni. Erre újabb stratégiákat találnak ki a különböző gazdasági rendszerek: hogyan lehet mégis életben tartani ezeket az elmagányosított embereket. Jönnek az ötletek, mint a tablettázott való élet, amit valóságshow-k, vetélkedők, bugyuta családsorozatok formájában adagolnak nekik. Ezek valóban életben hagyják őket, de egyben meg is akadályozzák a kitörést ebből a helyzetből. Ezeket az óriási veszélyeket tudatosítani kell. Nem gonosz erőként kell felfogni őket, hiszen mi is élünk ennek a gazdasági rendszernek minden előnyével, de látni kell a hátulütőjét is. A tudatos kontroll megelőzheti ezeket az aberrációkat.
- A biológiai evolúcióban egyértelmű párhuzamok találhatók a társadalmi fejlődésre?
- Analógiák. A biológiai evolúció genetikailag determinált, a társadalmi fejlődés nem. A biológiai evolúcióban genetikailag zárt közösségekre van szükség a genetikai alapú szelekció működéséhez. Az emberi közösségek genetikailag nem zártak, és a kulturális hagyományok, amelyek a társadalom fejlődésének irányát meghatározzák, nem genetikailag adódnak össze. Biológiailag különböző variánsok közül a szelekció az új környezethez legjobban adaptálhatót választja ki. A társadalmi fejlődésnél különböző viselkedésminták, közösséghez való eltérő viszonyulások léteznek. Ezek közül a szelekció hasonló mechanizmus alapján választja ki azt, amelyik viselkedésforma a legjobban megfelel az adott társadalmi környezet számára.
- Mondana egy analógiát?
- A már említett globalizációs tendenciák, párosulva az ideális fogyasztói tömegek kinevelésére történő nemzetközi erőfeszítésekkel, elindítottak egy másik evolúciós folyamatot is, ez az ún. leépítő evolúció, ami az állatvilág számos parazitájánál megfigyelhető. A jelenséget Konrad Lorenz Nobel-díjas biológus sacculinizációnak nevezte, egy Sacculina nevű rákfajról, amely a leépítő evolúció egyik legdrasztikusabb fokát példázza. Ennek a rákfajnak a lárvája kitűnő érzékszervekkel, idegrendszerrel és mozgásképességgel rendelkezik, egészen addig, míg meg nem találja gazdaállatát, egy másik rákfajt. Ennek testén megtapadva abba táplálékszívó tömlőket növeszt, miközben elveszíti mozgásképességét, leépíti érzékszerveit, idegrendszerét, és teste átalakul egyetlen nagy nemi mirigygyé. A leépítő evolúció működése a kulturális fejlődés szintjén is tetten érhető. A társadalom parazita egyedei egyre jobban leépítik idegrendszerüket, kommunikációs képességeiket, és ez szemmel láthatóan nem rontja szexuális képességüket vagy étvágyukat. A valóvilág-showktól, tévésorozatoktól, reklámoktól függővé vált embereket, a plázákban vegetáló, elmagányosodott ideális fogyasztókat durva dolog egy nagy nemi mirigyhez hasonlítani, de mindenesetre iránymutató szerepük a társadalmi fejlődésben megkérdőjelezhető.
Mivé fog degenerálódni az ember, ha majd munkáját, bevásárlásait, minden ügyintézését az otthoni számítógépen keresztül fogja végezni, egy-egy számítógépes játék, valóvilág- show, dél-amerikai sorozat (azaz tablettás kiszerelésű való élet) televíziós közvetítésének élvezete mellett? Ennek következményeként leépíti szociális kapcsolatrendszerét, fizikumát, kreatív gondolkodó képességét, s így ki lesz szolgáltatva az agymosó médiának, a reklámokon csüggve csak a fogyasztásra gondol, mint legfőbb örömszerzési forrásra.
- Ma milyen kórképet rajzolhatunk Magyarországról, ha az önzés és elmagányosodás tekintetében vizsgáljuk az ország lelkiállapotát?
- Kopp Mária kiválóan megfogalmazta, hogy a médiából ömlik ránk az egyén sikerességének mindenekfelettisége, és az önértékelés egyetlen meghatározója a fogyasztás. Mi az, amit az illető megengedhet magának, mi az, amit nem, ez alapján fogja elvégezni az önértékelést. Egyre nagyobb rétegek fognak elszegényedni, ezért egyre nagyobb rétegek válnak teljesen lelki beteggé, és bélyegzik magukat abszolút sikertelennek, sőt, életképtelennek. Ebből fakadnak aztán pszichiátriai, neurológiai betegségek.
- Siker, boldogság, öröm - majdnem minden ember vágya. Van-e a boldogság- vagy örömérzésnek agyi felelőse?
- Van. Az agyban van egy olyan központ, ami tulajdonképpen három agyterületnek az együttműködő hálózata. Ez a kielégültség, az örömérzet és a jutalmazottságérzet központja. Ha ebben a centrumban egy dopamin nevű ingerületátvivő anyag szabadul fel, akkor jutunk örömérzethez. Normális fiziológiai úton is lehet ilyen folyamatokat indukálni, pl. a táplálkozás is örömérzetet kelt, a szexuális örömök is dopamint szabadítanak fel. Ezek a lét- és fajfenntartás szempontjából lényegesek. De az elért cél is, amiért megharcoltunk, megdolgoztunk, örömérzetet okoz. Itt lépnek a képbe a kábítószerek, amelyek szintén dopamint szabadítanak fel kémiai úton ebben a központban. Ennek egyik legsúlyosabb következménye, hogy ha az idegsejtek egyfajta anyaggal túl gyakran vagy túl nagy mennyiségben érintkeznek, akkor ennek az anyagnak az érzékelő fehérjéjét (receptor) eltüntetik a membránjukból. Ez oda vezet, hogy normális körülmények között sokkal nehezebb lesz örömérzethez jutni. Vagyis ha keményen megdolgozok valamiért és sikerem van, felszabadul ugyan a dopamin, de mivel a dopamin receptorából ott már sokkal kevesebb van, ezért sokkal kisebb örömérzetet fog hozni. Ezért válnak a drogosok, már a füvezők (cannabis-fogyasztók) is alulmotiváltakká, mert normális úton nem tudnak kielégültségérzethez jutni.
- Ezek szerint "könnyű drogokról" beszélni félrevezetés?
- Többször elmondtam tévében, rádióban, nincs olyan, hogy könnyű drog. A marihuána még veszélyesebb. Nem közvetlenül gyilkol és teszi tönkre különböző szerveinket, de hosszú távon tönkreteszi a társadalmakat, hiszen alulmotivált emberekből, akik már csak úgy képesek örömszerzésre, hogy elszívnak egy jointot, nem lehet társadalmat építeni. Ezt vették észre a hollandok is, akik rájöttek, hova vezetett a cannabis legalizálása a coffeshopokban. Céltalanul, kiüresedett aggyal kóválygó fiatalok töltik meg Amszterdam utcáit.
- Azt mondják, a sport is egyfajta függőséget okoz.
- A hosszútávfutás, hosszútávúszás igen, de ehhez naponta 10- 20 km-t kell lefutni. Ilyenkor egy endorfin nevezetű anyagot szabadít fel az agy. Ez a szervezet védekező mechanizmusa, mely az evolúció során úgy alakult ki, hogy ha a prédát kergeti a predátor, az antilopot az oroszlán, vagy a nyulat a róka, akkor a nyúlnak akkor is menekülnie kell, ha már szétszakadnak az izmai. Ehhez kell neki egy belső kábítószer, egy belső fájdalomcsillapító. Az agy úgy csökkenti a fájdalomérzetet, hogy felszabadítja az endorfinokat, így a nyúl nem érzi, hogy bármi is fájna, fut, ameddig bír. Ezekhez a belső cannabiodokhoz ugyanúgy hozzá lehet szokni, mint ha kívülről vinném be az ópiumot vagy heroint. Ezek - ha eltörik a lábukat, vagy hónapokig nem tudnak futni - nagyon komoly elvonási tüneteket produkálnak.
- Említette, hogy nyilatkozik tévében, rádióban, ezzel közéleti szerepet vállal. Tagja a Professzorok Batthyány Körének, sőt, részt vesz a polgári körök etikai bizottságában is.
- Teljes mellszélességgel támogatom a kisközösségek megalakulását, mert az önzésből a legmegfelelőbbnek, legreálisabbnak tűnő kiút az, ha kis közösségekből újjáépítjük a társadalmat. Ezek lehetnek egyházi, szakmai, politikai közösségek. A lényeg az, hogy kis közösség legyen, amely közösen megvallott értékekért, eszmékért fogalmazza meg önmagát. A létszám azért legyen kicsi, hogy a közösség tagjai folyamatosan monitorizni, figyelni tudják, hogy ki hogyan viszonyul a közösen megvallott értékekhez. Így válik lehetővé, hogy aki nem együttműködő, kiszelektálódjon. Csak így biztosítható, hogy igazi közösségi emberekké váljunk és fejlődjünk. Az ilyen kis közösségekből lehet felépíteni a nemzetet, lélekben nemesedett emberekből.
Kaposi Gábor
A teljes írás a Hitvallás c. újság 2009. évi (X. évfolyam) 2. számában jelent meg.
Az ember gondoskodó uralma a természet fölött
Felelősség a teremtett világért és a Felső-Tisza-vidék állandó fejlődéséért
Nemzetközi tudományos-gyakorlati szeminárium (Ungvár, 2008. május 16.)
Nyitóbeszéd
Tisztelt Vendégeink!
Szeretettel köszöntök mindenkit, aki jelenlétével megtiszteli konferenciánkat, melyet a Felső-Tisza-vidék ökológiai helyzetének elemzésére és a megoldások keresésére szerveztünk. Ez a harmadik konferencia, melyet az ökológia témájában szervez Kárpátalján a katolikus egyház. Köszöntöm ideérkezett vendégeinket! Remélem, gyümölcsöző lesz együtt-gondolkodásunk, és megoldás születik azokra az égető problémákra, melyek az itteni környezetet és a helyi lakosságot is sújtják.
Meg kell említenem, hogy igen közel áll szívemhez Kárpátalja e területe: 1989-1996 között öt helység ferences lelkipásztoraként jártam nap mint nap a Felső-Tisza-vidék útjait; lelkipásztori útjaimon és kirándulás közben is sokszor gyönyörködtem a csodálatos tájakban, a hegyekben, és sok hittanosommal szerettettem meg az itteni természeti szépségeket. Kirándulás közben észrevétlenül lehetett nevelni a fiatalokat a teremtett világ tiszteletére is. Már akkor is szomorúan tapasztaltam, hogy ezt a gyönyörű környezetet mennyi szennyeződés, szemét teszi tönkre - most, hogy az ukrajnai püspökkar ökológiai felelőse vagyok, lehetőséget kaptam, hogy tegyek valamit Kárpátaljáért, köztük ezért a tájegységért, amit annak idején annyira megszerettem.
Az elmúlt évtizedekben sokszor esett szó arról, mi a szerepe az egyházaknak a környezet védelmében, mik a kötelességeik, jogaik és feladataik ezen a téren. Mivel valljuk, hogy Teremtőnk a világ kezdetekor az emberiségre bízta a világot, feladatunknak tekintjük, hogy ébren tartsuk embertársaink figyelmét és lelkiismeretét, arra figyelmeztetve őket: a világ fölött a Teremtő parancsa szerint uralkodnunk kell, nem pedig kizsákmányolnunk és visszaélnünk vele.
Milyen a jó uralkodó? A történelem tanúsága szerint a jó uralkodók népük felemelkedését tartották szem előtt, s rendelkezéseikkel elérték, hogy béke, biztonság és jólét valósult meg országukban az emberek javára. Ám ha egy zsarnok került a trónra, aki csak saját rövid távú érdekeit nézte, s kihasználta népét, az ország elszegényedett, lakói pedig nyomorba jutottak.
Nincs ez másképp a természettel való kapcsolatunkban sem. "Hajtsátok uralmatok alá a földet" - mondta Isten a teremtés hajnalán az embernek. Az uralkodás azonban elsősorban felelősséget és szolgálatot jelent. Az a héber szó is, amely ebben a bibliai részben szerepel, nem erővel, kényszerrel gyakorolt uralmat jelent (erre a bibliai nyelvnek külön kifejezése létezik), hanem gondoskodó kormányzást. A teremtett világ felé tisztelettel kell közelednünk, csodálnunk kell benne azt a harmóniát és logikát, melyet az Isten belegondolt, s amin keresztül ezért a hívő ember magát az Istent látja meg. Ha alázattal megismerjük a természet törvényeit, és azokat szem előtt tartva alakítjuk a minket körülvevő világot, akkor nem borul fel az ökológiai egyensúly, a természet működni fog, és ahogy mi szolgáljuk őt, ő is szolgálni fog minket. Ha azonban nincs meg bennünk ez a tisztelet és alázat, durván és önzően avatkozunk bele a természet működésébe, akkor annak működése felborul, és visszaüt az emberre. Nem csak esztétikailag csúnya egy szeméttel teledobált erdő vagy folyó, hanem előbb-utóbb megmérgezi ivóvizünket, ételünket, s minket és gyermekeinket súlyos betegségek veszélye fenyeget (pl. daganatok). A súlyos megbetegedések évről évre növekvő száma is nagyrészt a környezet szennyezésének köszönhető. Szennyezik a környezetet az egyes emberek, akár egy-egy eldobott cukorkás zacskóval, szennyezik az üzemek, a gyárak, a nem megfelelően működtetett bányák, stb. Látjuk, a Felső-Tisza-vidéken is mekkora problémát okoz a természettel való visszaélés: szeméttel és veszélyes hulladékkal szennyezettek, erdőink és folyóink; az erdőirtás következtében kevésbé tisztul a levegő és megnövekedett az erózió: eltűnőfélben vannak a termőföldek, földcsuszamlás és árvizek fenyegetik az itt élőket (a legutóbbi árvíz is érzékenyen érintette éppen a Felső-Tisza-vidéket); nincs megoldva a szemét környezetkímélő megsemmisítése és a szennyvíz tisztítása sem. Konkrét példaként Aknaszlatina helyzetét említem meg, ahol a sóbánya nem megfelelő működtetése következtében a tárnák nagy részét víz árasztotta el, környékén több helyen beszakadt a föld, házakat, kerteket nyelve el, s a város nagy részét is beszakadás fenyegeti - csak idő kérdése, mikor következik ez be, mert eddig semmilyen intézkedés nem történt a helyzet orvoslására. Mindezen problémákat tetézi még a Romániából, a verespataki aranybánya működése következtében a Tiszába kerülő cián, melyet a folyó hozzánk is áthoz.
Tisztelt Résztvevők, tisztelt Vendégeink!
Ezeket a problémákat nem hallgathatjuk el, azonban nézzük most azt, mit tehetünk. Tagadhatatlan, hogy az ember rontja el Isten csodálatos és tökéletes művét, és lesznek olyanok, akik továbbra is ezt fogják tenni. De megpróbálhatunk összefogni és tenni azért, hogy minél kevesebb ilyen ember legyen, és minél többen értsék meg, mi az ember hivatásának a lényege a természettel kapcsolatban. Jelen pillanatban azt tehetjük, hogy nem elsődlegesen azt keressük, ki az, akinek az elcsúfított, tönkretett természetet "köszönhetjük", hanem azt, hogy mi itt és most mit tehetünk ennek az állapotnak javításáért. Egyszerűbben szólva: nem az a legfontosabb kérdés, ki rontotta el a helyzetet, hanem hogy mi hogyan javíthatunk rajta.
Az emberiség életében minden téren nagyon fontos az egymással való szolidaritás. A természettel való kapcsolatunkban is ez kell, hogy vezessen minket. Amikor be kell avatkoznunk a természet működésébe, mindig tekintetbe kell vennünk, milyen hatással lesz ez a környezetre, azon keresztül az ott élő emberekre, valamint az ország és az egész világ lakosságára. Tudatában kell lennünk, hogy minden tettünk, ha kis mértékben is, de befolyásolja földünk természeti környezetét, és ezen keresztül minden embertársunk egészségét és életét. A sok kis - helytelen - döntésnek lett a következménye az a környezeti katasztrófa is, mely már egész földünket fenyegeti.
Most tehát fordítsuk figyelmünket szűkebb környezetünkre, a Felső-Tisza-vidék természeti környezetére, és próbáljuk megtalálni az itteni helyzetre azt a megoldást, mely a természet és az itt lakók javát szolgálja. Ha jó szándékkal és nyitottan figyelünk egymás észrevételeire és tapasztalataira, hiszem, hogy eredményes lesz ez az együtt töltött nap. Ehhez kívánom Isten áldását, akinek dicsőségére ezt a konferenciát összehívtuk.
Köszönöm Oleksandr Bokotejnek és segítőinek, hogy megszervezték ezt a szemináriumot. Jó munkát és lelki-szellemi gazdagodást kívánok minden kedves vendégünknek!
Majnek Antal munkácsi római katolikus megyéspüspök
Ökológiai konferencia fiataloknak Munkácson
2009. április 24-én ökológiai konferenciát tartottak fiataloknak
Munkácson az Iskolások Házában (Skoljarik). A konferencián
részt vettek a munkácsi Szent István Líceum diákjai,
magyarországi és erdélyi testvériskolák
képviselői. A résztvevőket Lengyel Zoltán polgármester
nevében Mihail Labosh alpolgármester köszöntötte, a
napot pedig Majnek Antal püspök nyitotta meg. Ezután
Nyíregyházáról érkezett előadóktól hangzottak el előadások,
melyekben a fiatalok információkat kaphattak
földünk ökológiai helyzetéről, kilátásairól, sokszor hallott
ökológiai fogalmakat tisztázhattak. Szó esett szűkebb
életterünk, Kárpátalja ökológiai helyzetéről, a
helyzet megoldási kísérleteiről is.
Az előadóterem melletti előtérben a Szent István
Líceum kiállítását tekinthették meg a résztvevők; gyönyörű
fényképeken mutatták be Kárpátalja csodaszép
tájait, gyurmából elkészítve pedig védett állatait.
Nemzetközi ökológiai konferencia Kárpátalján
2007. június 14-17. között nemzetközi ökológiai konferenciát tartottak Ungváron Majnek Antal püspöknek, az ukrajnai püspökkar ökológiai felelősének kezdeményezésére. A püspök atya az elmúlt években több alkalommal vett részt hasonló rendezvényeken, melyeket a CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) szervezett, s ezek hatására fogalmazódott meg benne a gondolat: elérkezett az ideje, hogy Kárpátalján is megszerezzenek egy olyan konferenciát, melynek keretében megvitatják a helyi problémákat, kicserélik tapasztalataikat a CCEE németországi ökológiai szakembereivel, és együtt keresik a választ arra, mit tehet az egyház az egyre súlyosabb ukrajnai ökológiai helyzet orvoslásáért.
A konferencia az ökumené és a vallásközi párbeszéd szellemében zajlott: eddig talán csak II. János Pál pápa 2001-es látogatásakor jelent meg egy helyen, egy cél érdekében ennyi felekezet és vallás képviselője. Jelen voltak a római és a görög katolikus, a pravoszláv és a református egyházak püspökei, Ivano-Frankivszk főrabbija és Ukrajna főmuftija. Jelen voltak az állam részéről a megye környezetvédeleménfelelős vezetői is, valamint ukrán és német környezetvédelmi szakemberek is. A konferencia kezdetén először Majnek Antal püspök, majd a többi egyházi vezető köszöntötte a résztvevőket. Ezután közösen imádkoztak azért, hogy a konferencia elérje célját. Ugyanezt szolgálták a négy nap előadásai, megbeszélései is.
A konferenciát Oleksandr Bokotej, az ungvári egyetem docense szervezte meg, a helyszín az ungvári görög katolikus szeminárium épülete volt.
Konferenciasorozatunkat Isten szép teremtett világának védelmében indítottuk el. A világot Isten teremtette, és ránk, emberekre bízta. Ezért a társadalomnak, s elsősorban nekünk, hívőknek fel kell ismernünk, hogy felelősséggel tartozunk cselekedeteinkért: hogyan bánunk az anyagi világgal, a környezetünkkel. Minden hívő köteles Isten teremtett világát tisztelni, s megpróbálni helyrehozni az ezen a téren akár mások által elkövetett vétkeket, mulasztásokat.
Csak a bűnbánatra képes, alázatos ember lesz képes arra, hogy a felismert sok ökológiai probléma megoldását keresse, s elkezdje megoldani azokat. Mint II. János Pál pápa mondta: megoldást csak akkor találunk, ha mélységes változás megy végbe szívünkben, amely elvezethet bennünket életformánk, sőt mentalitásunk megváltoztatásához, valamint fogyasztásunk és termelésünk fenntarthatatlan formáinak átalakításához. Ehhez őszinte megtérésre van szükség.
Már 18 éve élek Kárpátalján, de az utóbbi 10 évben különösen is figyelek az ökológiai problémákra. Rémisztően sok a gond. Nemcsak az újságokból - a saját szememmel is látom, hogy lassan betemet minket a sok szemét, hulladék...
Kárpátalja ökológusai már az árvizek előtt, s máig is figyelmeztetnek minket az erdők, s különösen a tűlevelűek fogyásának következményeire! Szerintük még kb. 2 millió új ültetvényt kellene telepíteni, hogy visszaálljon az egyensúly.
Nem az én feladatom azonban, hogy felsoroljam az összes gondot. A konferencia feladata, hogy ezeket szóba hozza, s hogy segítséget nyújtson egy szebb világ építéséhez. Nekünk, egyházi vezetőknek az a feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmet, mi az egyház és a keresztény hívek kötelessége környezetünk védelmével kapcsolatban, a világban élő hívek feladata azonban, hogy tettekké váltsák azt, ami itt elhangzott. Elengedhetetlen ehhez a hatalmon lévők segítsége is. Valódi ökoszisztéma akkor fog kialakulni országunkban, ha ők is megértik, hogy földünk az Úristené, s általa mindenkié. Nem lehet tehát a kizsákmányolás tárgya! Úgy kell gazdálkodni, hogy az egészség, a harmónia Istennel, felebarátainkkal és környező világunkkal újra helyreálljon.
Konferenciánk ökumenikus szellemiségű, s nagy örömmel tölt el, hogy minden nagyobb vallás vezetője megjelent, jelezve, hogy egyháza számára fontos Isten teremtett világának védelme és tisztelete. Remélem, hogy a kezdeti összefogás ezután is megmarad.
A problémák oka a mi fejünkben megromlott gondolkodásmódunkban! van. Belső-külső megújulásra, a természettel való harmónia magújítására van szükség. Ehhez kérem az Isten segítségét, hisz egyedül Ő képes szívünket az önzésből meggyógyítani, s gondolatainkat, tervezgetéseinket egy jobb világ építésére hangolni.
Majnek Antal megyéspüspök
RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
Chronologia historica
A kezdetektől napjainkig
A Munkácsi Egyházmegye történetéről, életéről, kialakulásáról csak úgy tudunk hitelesen beszélni, ha megemlékezünk alapításának előzményeiről is.
Történelmét négy nagy korszakra lehet felosztani:
1. A Szatmári Püspökség megalakítása előtti idők
2. A Szatmári Püspökség ideje
3. Az I. világháború utáni korszak
4. A Szovjetunió fennállása alatti és megszűnte utáni események napjainkig
*
A Szatmári Püspökség megalakítása előtti idők
Ismereteink szerint a Kárpát-medencébe érkező magyarság (és a hozzá csatlakozó népek) különböző vallásokkal érintkezve is megőrizte türk istenkultuszát, melynek ápolása elsősorban a szakrális fejedelemre, a kendére hárult.
A magyar nagyfejedelmek már a 10. század ötvenes-hatvanas éveiben készen álltak a kereszténység felvételére, de azt, hogy a keleti vagy a nyugati kereszténységhez kapcsolódjanak, végül is a politikai viszonyok alakulása döntötte el.
A magyar egyház tényleges megszervezője Anasztáz-Asztrik, előbb kalocsai, majd esztergomi érsek volt. A pápa és Szent István király megbízása alapján szervezte meg területileg is a magyarországi katolikus egyházat. A megszervezett hét egyházmegye mindegyike óriási területeket ölelt fel, így az 1009-ben felállított erdélyi püspökség is, ahová a XIV. sz. elejéig a kárpátaljai terület tartozott.
A kereszténység XI. századi életéről kevés (írott forrásokkal tanúsított) adatunk van. Tudjuk, hogy a Kárpátalján található román kori templomok közül kiemelkedő jelentőségű a Ungvár-Gerényi rotunda. Ez az egyik legépebb körtemplomunk. Több plébánia is működött, például Tiszabökényben, Beregardón, Beregdédán, Kígyóson, Makkosjánosiban, Nagybégányban, Szürtén, Feketeardón és Nagyszőlősön.
Kárpátalja 1346-tól lett az egri egyházmegye része. Ettől kezdve egyre több helyen épült templom, nemcsak a városokban. A vatikáni levéltárban fennmaradt feljegyzés területünkön 50-nél több templomot sorol fel.
*
Szatmári Püspökség ideje
Az önálló szatmári katolikus püspökséget 1804. március 23-án alapították meg, és VII. Pius pápa ugyanabban az évben augusztus 9-én törvényesítette. Az új püspökség Szatmár megyén kívül magába foglalta Máramaros, Ugocsa és Ung megyét is. Az egyházmegye lelki fejlődését a történelmen kívül meghatározta az is, hogy püspökei mit tartottak fontosnak és a hívek számára boldogítónak. Az egyházmegyét az I. világháború végéig a következő püspökök vezették:
1. Fischer István (1804-1807) az oktatás megszervezését látta fontosnak. Püspöki líceumot, katolikus gimnáziumot és teológusképző főiskolát indított.
2. Klobusiczky Péter (1807--1821) ungi esperes-plébános esperesi kerületekre osztotta az egyházmegyét. Gimnáziumi kollégiumok alapításával ösztönözte a tanulási kedvet vidéken is. Mivel a napóleoni háborúk után nagy éhínség volt ezen a területen, első dolga volt az ún. "szeretetközpontok", karitászok szervezése.
3. Kovács Flóriánt (1821-1825) beteges természete meggátolta a tevékeny apostoli működésben.
4. Hám János (1827-1857) harminc éven át kormányozta a püspökséget. Méltán mondhatjuk róla, hogy ő formálta meg az arculatát. Apostoli munkája és irányítása az egész terület életében nagyon fontos szerepet játszott.
5. Haas Mihály (1858-1866) idejében jöttek vissza régi rendházaikba a jezsuita szerzetesek. Ő is az oktatásra fektette a hangsúlyt. Újságokat, könyveket adott ki, pedagógiai tanfolyamokat indított. Beteggondozó- és árvaházakat létesített Kárpátalján.
6. Bíró László (1866-1872) Hám János munkatársa volt, ezért érthető, hogy ő is a szegényekre, árvákra, öregekre, valamint a tanuló ifjúságra figyelt.
7. Dr. Schlauch Lőrinc (1873-1877) papi könyvtárakat létesített minden plébánián. Az iskolai tanítást minden kárpátaljai faluba bevezette és ellenőrizte.
8. Meszlényi Gyula (1877-1905) a világi társulások előmozdításán dolgozott. Kulturális tevékenysége is jelentős.
9. Dr. Boromissza Tibor (1906-1928) idején a politikai határok változása nehezítette az egyházmegye kormányzását. Szociális és karitatív tevékenységekben nyújtott maradandót.
*
Az I. világháború utáni korszak
Dr. Boromissza Tibor püspök kormányzása az I. világháborúig új intézmények létesítésében és a hitélet fellendítését célzó intézkedésekben volt gazdag. Erre az időszakra esett a Tanácsköztársaság és az azt követő trianoni békediktátum, vele az egyházmegye feldarabolása. Az új helyzetben a püspök igyekezett rendezni az egyházmegye és a román állam kapcsolatát. Joghatósága kiterjedt a Csehszlovákia területére eső egyházközségekre, így felállította az Ungvári Apostoli Kormányzóságot. Érdekes, hogy az országhatár ellenére szinte zökkenőmentesen irányította a magyarországi és a kárpátaljai területet is. Kormányzása idejére esik az 1917-es Kánonjogi Kódex hatályba lépése. Az egyházmegyei részleges jogalkotást és az új kánonjogi kodifikációt egybevetette, és az új kódex szerint módosította. Ebben a munkájában sokat segített Dr. Scheffler János szentszéki ügyész és egyházjog tanár. Boromissza püspök 1926-ban összeállította a Szatmári Egyházmegye Alapszabályát is. Hosszas szenvedés után 1928. július 9-én hunyt el, és a székeskáptalan Szabó Istvánt választotta káptalani helynöknek.
Közben a Szentszék 1929. július 7-én megkötötte Romániával a konkordátumot, amely az erdélyi magyar katolikus egyházra nézve sok sérelmes részt tartalmazott. E naptól megszűnt a szatmári ordinárius joghatósága az egyházmegye magyarországi része fölött, melyet 1923. október 1-től külhelynök segítségével vezetett. Ugyanettől kezdve szűnt meg fennhatósága a szatmári egyházmegyének Csehszlovákiához tartozó kárpátaljai része fölött is, amelyet 1923. március 8-a óta ugyancsak külhelynök, dr. Tahy Ábris irányított. A határrendezéstől függetlenül az egyház a szatmári joggyakorlatot folytatta tovább. 1930-ban a kárpátaljai részből Ungvár székhellyel apostoli kormányzóság jött létre Szvoboda Ferenc vezetésével.
Az első bécsi döntés (1938. november 2.) értelmében 1938 őszétől gyors ütemben megkezdődött a Magyarországhoz visszatért felvidéki területek egyházkormányzati helyzetének rendezése. Az Apostoli Szentszék egyesítette a szatmári egyházmegyének Kárpátaljáról újra Magyarországra kerülő plébániáit a magyar területen lévő Mérki Apostoli Kormányzósággal, és 1939. július 19-én kiadott bullájával a kassai püspök, Madarász István joghatósága alá rendelte. Még jóformán meg sem száradt a tinta a fenti kormányzati állapotokat rendező dokumentumon, amikor újabb határváltozásokra került sor. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés értelmében a Partium nagy része és Észak-Erdély visszatért az anyaországhoz. 1940. július 23-án (tehát még a második bécsi döntés előtt) a Szentszék szatmár - nagyváradi püspökké nevezte ki P. Napholcz Pál SJ szerzetest. A kinevezett püspök az új helyzetben felajánlotta a Szentszéknek lemondását, amit az el is fogadott, és az egyházmegyék kormányzását Márton Áronra bízta.
Két és fél évig tartó széküresedés után Dr. Scheffler János 1942. május 17-én vette át a Szatmári Egyházmegye vezetését - Kárpátaljával együtt - megyéspüspöki, a Nagyváradi Egyházmegyéét apostoli kormányzói minőségben. A második bécsi döntés folytán a két egyházi terület integrálódott a magyar egyházszervezetbe. Kárpátalja újból a Szatmári Püspökséghez csatlakozott. A püspök fő feladatának tekintette, hogy egyházmegyéje részleges jogalkotását a magyar egyház helyi jogalkotásához igazítsa. Híveinek nem csupán pásztora lett, hanem vigasztalója is. Egyházmegyei látogatásait saját maga hajtotta végre az elcsatolt területeken.
Amikor a háború végigsöpört az egész kormányzóság területén, a főpásztor úgy érezte, hogy személyes jelenlétével is meg kell erősítenie papjait és híveit. Többször is volt Kárpátalján, de a háború befejeződése előtt még utoljára végiglátogatta a fennhatósága alá tartozó területet. Rómából kapott utasítás szerint mindenhol kijelölte a ,,tennivalókat", így Kárpátalján is: meghatározta, hogy ki legyen a következő általános helynök, ha megnehezedik a kapcsolattartás a püspökkel, vagy letartóztatják a vikáriust.
Az 1945 - 56 között elhurcolt papok névsora
Árvay Dezső tiszaújlaki plébános, visszatért Tiszaújlakra, 1967-ben halt meg.
Dr. Bujaló Bernát ungvári főesperes, vikárius. 1956-ban megrokkanva került haza, 1979-ben halt meg Kisráton.
Bakó Zoltán kisszelmenci plébános, rokkantan tért haza, 1959-ben halt meg Munkácson.
Bártfay Kálmán nagyszőlősi főesperes, hazatérve nyugdíjasként élt, 1961-ben halt meg Ungváron.
Csáti József munkácsi segédlelkész. Halálos ítéletét nem hajtották végre. Hazatérése után néhány évig nem mehetett vissza Munkácsra. Később itt plébános, majd 1986-tól vikárius, 1993-ban bekövetkezett haláláig.
Galambos József benei plébános, hazatérése után Huszton plébános, 1985-ben vikáriussá választják, de még abban az évben meghal.
Haklik Sándor kisráti esperes, már félig bénán vitték el, útközben meghalt, ismeretlen helyen nyugszik.
Heveli Antal aknaszlatinai plébános. Hazakerülése után előbb Aknaszlatinán teljesített szolgálatot, majd Szolyván volt plébános 1999-ben bekövetkezett haláláig.
Homolya Péter felsődomonyai plébános, 1981-ben halt meg beregszászi főesperesként.
Horváth Ágoston dolhai plébános. Hazakerülve több helyen szolgált. 1990. decemberében halt meg ungvári plébánosként.
Hudra Lajos beregszászi segédlelkész. Hazatért; plébános volt Huszton, Aknaszlatinán, majd vikáriusként halt meg 1995-ben Munkácson.
Lőrincz István őrdarmai esperest 1945-ben tartóztatták le. Hazatérése után Kincseshomokon halt meg 1979-ben.
Pásztor Ferenc beregszászi főesperes, vikárius valahol Szibériában halt meg.
Plackinger Pál ungvári káplán fogságban volt Szibériában, visszatérése után plébános volt Királymezőn, Técsőn, Visken, majd emigrálni volt kénytelen Németországba. 1995-től a szatmárnémeti papi otthon lakója volt 2002. október 8-án bekövetkezett haláláig.
Sörös János munkácsi esperes, hazakerült, Munkácson halt meg 1958-ban.
Tempfli István nevetlenfalui plébános, hazatérve Rahón lett plébános, itt is halt meg 1988-ban.
Tindira Ernő bárdházi plébánost 1945-ben tartóztatták le Az 1956-os amnesztia után egy időre kitiltották Kárpátaljáról, csak halála előtt jöhetett vissza; 1972-ben halt meg.
Dr. Tóth József szerednyei plébánost 1945-ben fogták el. Szabadulása után évekig ki volt tiltva Kárpátaljáról; 1968-ban halt meg Szerednyén.
Tőkés György huszti esperes, hazatért, Huszton halt meg 1973-ban.
*
A Szovjetunió fennállása alatti és megszűnte utáni események napjainkig
Az 1944-es összeomlás után, mivel Kárpátalja egyházkormányzása a püspöki székhelyről gyakorlatilag lehetetlenné vált, Scheffler püspök Pásztor Ferenc beregszászi főesperest nevezte ki Kárpátalja püspöki helynökévé. Két másik helynököt is megnevezett, akik az esetleges akadályoztatáskor irányították volna az egyháztartományt. Az idősebb lelkipásztoroktól tudjuk, hogy az egyik Dr. Bujaló Bernát, a másik pedig Szegedi Jenő volt. Az 1947. február 10-én kötött párizsi békeszerződés értelmében a Szatmári egyházmegyét négy részre darabolták. Csehszlovákiában 13, Magyarországon 27, Kárpátalján 40, Romániában pedig 55 plébánia maradt.
A szovjet terror a kárpátaljai római katolikus egyházat sem kerülte el; általában hazaárulással és izgatás vádjával ítélték el papjait. Ilyen veszélyes helyzetben az egyház kormányzása igen nehéz volt. A hitet és erőt próbáló időkben minden pap Jézus Krisztus tanítása szellemében végezte feladatát, úgy, ahogy tudta. Hivatalosan ugyan megtiltották az anyakönyvek vezetését, de papjaink titokban mégis írták. Egyedül a szentmisét és a temetések végzését engedélyezték, papnövendékeket nem vehettek fel. Erről a nehéz időszakról több könyvet kiadtak Magyarországon és Kárpátalján is.
A terror enyhülésekor, amikor már több pap is hazajött a koncentrációs táborokból, az ÁEH próbálta átvenni az egyház ügyeit. Sikerült megkörnyékezni egy-két papot, akik az állami hatóságok által kapott hatalmuknál fogva próbálták irányítania a kárpátaljai egyházat.
1956-ban az állami szervek önkényesen vikáriusnak nevezték ki Mészáros János, majd dr. Závodnyik Tibor ungvári plébánosokat. 1956-ban hazajöttek a lágerekből az elhurcolt papok. Hazakerült Bujaló Bernát főesperes is, és átvette a kormányzást, de egészségi állapota miatt hamarosan lemondott. A kijelölt utód, Szegedi Jenő várpalánki plébános nem kapott állami jóváhagyást, és nem kormányozhatott, de titokban, 86 éves korában bekövetkezett haláláig a római katolikus egyházban az ő szava volt a döntő.
1985-ben, dr. Závodnyik Tibor halála után Galambos József huszti plébánost választották a papok vikáriusnak, aki még az év decemberében meghalt. Ekkor Csáti József lett Kárpátalja következő vikáriusa. A kommunizmus idején minden egyházi tevékenységet az Állami Egyházügyi Hivatal szabályozott és ellenőrzött. Az állam hozzájárulása nélkül egy papot sem lehetett máshová helyezni. Általános, minden templomra érvényes rendeletet nem tudtak kiadni a vikárius atyák a politikai elnyomás miatt. Legsúlyosabban a gyermekek hitoktatását büntették.
Csáti József vikárius idős kora ellenére próbálta az itt élő papokat összefogni. Minden alkalmat kihasznált a papi összejövetelek szervezésére. Utasításait zömében szóban adta ki; ezekben az imaélet, a hitoktatás és a lelkipásztori munka fontosságáról beszélt.
*
A Kárátaljai Római Katolikus Egyház újjászületése
A Kárpátaljai Római Katolikus Egyház életében döntő változás pozitív értelemben akkor indult el, amikor Dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek 1989 tavaszán Kárpátaljára látogatott. A lelkipásztori látogatás után a Szovjetunió vezetői engedélyezték magyarországi papok lelkipásztori szolgálatát a területen. 1990 november 1-én Csehszlovákiából is érkeztek szerzetesek.
1992. március 28-án a Szentszék Antonio Franco érseket, Ukrajna apostoli nunciusát nevezte ki a Kárpátaljai Római Katolikus Egyház ordináriusává. Kárpátaljára, Munkácsra ugyanazon év augusztus 13-án érkezett, és megerősítette Csáti atyát általános helynöki hivatalában.
Csáti József halála után, 1993 márciusában Antonio Franco érsek - az itt dolgozó vendég papok véleményét meghallgatva - Hudra Lajos aknaszlatinai plébánost nevezte ki általános helynökévé, majd nyelvterületenként papi tanácsot, illetve helynököket jelölt ki. Nagy öröm volt 1993. június 26-a, amikor Kárpátalján, 46 évi szünet után, ismét hazai papot szenteltek fel, Pap Sándor személyében.
A Szentszék határozata alapján 1993. augusztus 14-én létrejött a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság. Az első apostoli kormányzó Antonio Franco érsek, Ukrajna apostoli nunciusa lett. December 16-án a munkácsi római katolikus templomban kihirdették a pápai bullát a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság megalakulásáról. A távolság miatt a nuncius atyának nehéz volt az újonnan induló egyház irányítása. Az év két nagy ünnepén, karácsonykor és húsvétkor, mindig Kárpátalján találkozott helyi papjaival, egyébként Hudra Lajos általános és püspöki helynök segítségével intézte az egyház ügyeit.
II. János Pál pápa 1995. december 9-én a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság segédpüspökévé nevezte ki Majnek Antalt, a nagyszőlősi ferences misszió vezetőjét. Hudra Lajos atya halála után, 1995. december 17-én ő lett az általános helynök. Az ünnepélyes püspökszentelés Rómában történt 1996. január 6-án, a szertartást II. János Pál pápa végezte. A nuncius szabad kezet adott az új általános helynöknek minden lelkipásztori irányításhoz, a papszentelés és a papi helyezések kivételével. Másfél évre rá, 1997. október 7-én Pápa urunk Majnek Antalt nevezte ki a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság ordináriusává.
Az egyházi élet egyre nagyobb léptekben haladt tovább. 1998 óta folyamatosan minden évben van papszentelés a munkácsi templomban.
A 2000. Nagy Jubileumi évet nagy ünnepségek között ünnepelte meg Kárpátalja egyháza. A főünnepségre Szent Márton püspöknek, az Apostoli Kormányzóság védőszentjének ünnepén került sor. E jeles eseményen jelen volt Nikola Eterović érsek, Ukrajna apostoli nunciusa, Marian Jaworski lembergi metropolita-érsek, Reizer Pál szatmári latin és Szemedi János munkácsi görög szertartású megyéspüspökök. A magyar milleneum központi ünnepségére augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor Aknaszlatinán, ahol a Főpásztor magyar szentek szobraiból álló szoborcsoportot áldott meg.
Azóta újabb templomokat szentelt fel Majnek Antal püspök atya, többek között Várkulcsán, Nagymuzsalyban, Zábrigyban, Csetfalván, Ungvár-Bozdoson és Ungvár-Radváncon.
Kárpátaljai egyházunk legújabb nagy eseménye 2002. március 27-én, nagyszerdán történt, amikor Szentatyánk, II. János Pál pápa kihirdette a Vatikánban, hogy a Kárpátaljai Római Katolikus Apostoli Kormányzóságot egyházmegyei rangra emelte. Ezzel megalapította a Munkácsi Egyházmegyét a latin szertartású hívek számára, s első megyéspüspökévé az addigi apostoli kormányzót, Majnek Antal püspököt nevezte ki. 2002. szeptember 27-én került sor a Munkácsi Egyházmegye ünnepélyes kihirdetésére; ugyanezen ünnepség keretében iktatta be hivatalába Majnek Antalt, az új egyházmegye első megyéspüspökét Marian Jaworski lembergi bíboros érsek Nikola Eterović, Ukrajna akkori apostoli nunciusa, az ukrajnai püspöki kar, valamint a Munkácsi Egyházmegye papjai és hívei jelenlétében.
KÁRPÁTALJAI RÓMAI KATOLIKUS PAPOK ÉLETÁLDOZATA
A kísérlet, hogy a kárpátaljai Katolikus Egyházat elszakítsák Rómától, a helyi papság erős ellenállása következtében meghiúsult. Kárpátalja katolikus lelkészei tömegével vállalták inkább a börtönt, a mártírok tengernyi szenvedését, de nem voltak hajlandók arra, hogy az istentelenség fellegvárának számító Moszkvához csatlakozzanak. Ez az áldozatvállalás különösen is megmutatkozott a 19 elítélt római katolikus pap életében.
Bártfay Kálmán Ugocsai fő esperest, Nagyszőlősi plébánost (szül.: Eperjes, 1886. július 15., Ungvár, 1964.) 1949. február 23-án tartóztatják le és a katolikusság megerősítéséért folytatott aktív munkájáért a szovjet Büntetőjogi Törvénykönyv 54.4. és 54.10.§ alapján 25 év javító-munkatáborban eltöltendő szabadságvesztésre ítélik. Az ungvári börtönben eltöltött több hónapos éjszakai kihallgatásról Kálmán atya így számol be egy későbbi levelében:
"A lábam annyira megdagadt, hogy harisnyában jártam a kihallgatásra. Állandóan meghűléssel küszködtem. A rabkoszt annyira megviselte gyomromat, hogy éjjel-nappal hánytam és semmi orvosságban nem részesültem. Megszabadultam volna mindentől, ha elfogadom ... ajánlatát és feladom elveimet. Szabadon bocsátást ígért, ha a helyettesemnél közbenjárok a görög katolikus papok pravoszláviába való áttéréssel kapcsolatos ellenállás megszüntetéséért. Ezt nem vállaltam!"
1949. szeptember elején már a kijevi börtön 33-as cellájának foglya több kárpátaljai lelkésszel. Kálmán atya így emlékszik vissza:
"Négy hétig a kijevi pincebörtönben voltam. Még a rajtam lévő ruhát is ellepte a penész. A vaspriccs véresre törte a vállamat. Lábam oly borzalmasan dagadt meg, hogy már a börtönorvos is a - a német fogolytársaim erélyes fellépésére - 3 órai vízszintes fekvést engedett meg. A halálra ítéltek kamrájában hetedmagammal szorongtam, a rögzített alacsony vaságy alatt a betonon aludtam. ... Októberig visszaküldték minden csomagomat, úgy hogy hozzátartozóim elhalálozásomat feltételezték."
Az egyik görög katolikus rabtárs így emlékszik vissza:
"A fegyelem itt nagy. Ledőlni lehetetlen, ülni is csak úgy lehet, mintha cöveket nyeltél volna, könyökre támasztott fejjel ülni, vagy a falnak nekidőlni tilos. Éjszaka csak hanyatt fekve, félig betakarva, kint levő kezekkel lehet aludni, máskülönben felkeltenek. (...)
Síri csend uralkodik ebben az épületben, nyomasztóan síri csend. Az őrök is csak suttogva beszélnek, szőnyegen járnak, a jeleket halk tapssal és ujj-csattogtatással adják meg egymásnak. Már maga ez a csend is idegőrlő, hát ha még egyszerre belevisítanak ebbe a síri csendbe az artikulálatlan női és férfi hangok vegyesen, mintha nyúznának valakit. Mi folyik ilyenkor, az titok, senki nem tudja. Idegölő játék ez vagy valóság? Örök titok. Színészi módra játsszák-e meg ezeket, vagy valóban nekik tetsző vallomásra kényszerítenek valakit, ki mondja meg?"
Homolya Péter püspöki tanácsost, felsődomonyai plébánost (szül.: Nyarádkelecseny, 1903. december 23., t Beregszász, 1981. november 22.) először 1947. augusztus 21-én, majd 1950. november 28-án tartóztatják le és 1+25 év javító-munkatáborban eltöltendő szabadságvesztésre ítélik. Többek között az volt a "bűne", hogy a templomban prédikált és hitoktatta az iskoláskorú gyermekeket. Fenntartotta a kőrösmezői magyar iskolát és mindenben támogatta a magyarokat.
Vorkután együtt raboskodott Csáti József munkácsi lelkésszel. A lágerben véletlenül szemtanúja annak, amikor egy éjszaka ismeretlen rabtársai kalapáccsal agyonvernek egy besúgót. A nyomozáskor azonban erről hallgatnia kell, ellenkező esetben a következő éjjel őt is megölik.
Szabadulása után Beregszászon működött. 1981. november 20-án kórházba szállították gyomorperforációval. Még két napig élt. Krisztus Király ünnepének estéjén adta vissza lelkét Teremtőjének.
Melega Gabriella Anna OP
Minden népnek annyi és olyan papja van, amennyit és amilyent becsületes egyéni és családi élettel magának szült, nevelt és kiimádkozott. Itt szükséges az Isten és az ember együttműködése.
Munkács városát a Latorca folyó osztja két részre, mely a Munkácsi latin szertartású Egyházmegye székhelye.
A római katolikus templom még a 14. században épült, Szent Márton tiszteletére szentelték. A templom valószínűleg már akkor megvolt, amikor Erzsébet királyné 1376-ban Beregszászon kelt levelében megengedte, hogy Munkács Szent Márton képét vésse a pecsétjére. Erzsébet királyné gyakran imádkozott itt.
A 14. század hetvenes éveiben a templomot átalakították, majd a Hunyadiak korában felújították. A reformáció idején Munkács polgárai közül sokan elfogadták az új hitet és birtokba vették a templomot. Báthory Zsófia 1660-ban visszaadta a katolikusoknak a templomot, a paplakot és az iskolát.
1686-ban, miközben Zrínyi Ilona a várat védte, Caprara, a császári sereg vezére felperzseltette a várost és a templomot. 1725-re a katolikusok nagyjából rendbe hozták a leégett építményt. 1746-ban alapos átalakításokat hajtottak végre rajta. 1800-ban Schönborn Ervin gróf oltárt építtetett a templomnak. A mostani oltárkép elkészülte is neki köszönhető. Ez lóháton ábrázolja Szent Mártont, amint köpenyének felét a koldusnak nyújtja, akiről aztán Márton álmában megtudja, hogy valójában nem koldus volt, hanem maga Krisztus. A képet Bécsben festették.
a kivilágított székesegyház
A 19. század végére a templomhajó olyan állapotba került, hogy le kellett bontani. Csak a szentély maradt meg a régi templomból, melyet kápolnává alakítottak. 1896-ban Schönborn gróf kezdeményezésére határozták el az új templom felépítését. A grófi család jelentős mértékben járult hozzá ennek finanszírozásához, a teljes összeg felét biztosította. Az új templomot Czigler Győző tervei alapján 1905-ben Wagner Márton jászapáti építőmester építette fel, a régitől eltérő tájolással, eklektikus stílusban. Az új templom alapfalait 1904. augusztus 7-én áldották meg, a már felépült templomot pedig 1905. szeptember 24-én szentelték fel nagy ünnepélyességgel.
1945 után a templom felújításra szorult, erre azonban, hosszas huzavona után, csak 1967-ben sikerült engedélyt szerezni. A székesegyház szépítése és részleges felújítása ma is tart. Új kerítés épült a lebontott helyébe, a visszakapott kápolnát helyreállították. Sikeresen restaurálták a főoltár Szent Márton képét is. A templom építésének centenáriumára újabb külső felújítást kezdett az egyházmegye 2004-ben, amely sajnos még nem fejeződött be.
A templom 2002. március 27-én lett az újonnan alapított Munkácsi Egyházmegye székesegyháza.
Orgonáját 1913-ban a budapesti Rieger Testvérek építették.
A bejáratnál található a lerombolt zsófiafalvi templom oltárképe, Madarász Viktor festménye. A képen Szent István király látható, amint felajánlja a koronát Szűz Máriának, ill. általa a gondviselő Isten kezébe.
Majnek Antal munkácsi megyéspüspök
1951. november 18-án született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki diplomájának megszerzése után jelentkezett az Assisi Szent Ferenc által alapított Kisebb Testvérek Rendjének Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett magyarországi provinciájába. Teológiai tanulmányait a Ferences Hittudományi Főiskolán végezte Esztergomban és Budapesten. Szerzetesi örökfogadalmát 1981. szeptember 15-én tette le, majd 1982. április 17-én szentelték pappá Budapesten. Ezután a Szentendrei Ferences Gimnázium fizika-technika és hittan szakos tanára volt.
A rendszerváltás után 1989 júliusában 2 rendtársával együtt érkezett Kárpátaljára a magyar hívek szolgálatára. Huszti plébánosként a huszti és a técsői járásban végzett lelkipásztori szolgálatot. Emellett 1993-tól ellátta a kárpátaljai magyar hívek vikáriusi szolgálatát.
II. János Pál pápa 1995. december 9-én febianai címzetes püspökké, a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság segédpüspökévé nevezte ki Majnek Antalt, december 17-tol pedig ő lett az általános helynök. Az ünnepélyes püspökszentelésre Rómában került sor 1996. január 6-án, amelyet II. János Pál pápa végzett. Ettől kezdve Antonio Franco kijevi nuncius kárpátaljai segédpüspökeként végezte feladatait.
1997. október 7-én II. János Pál pápa Majnek Antal püspököt nevezte ki a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság ordináriusává, 2002. március 27-én pedig a Munkácsi Latin szertartású Egyházmegye első megyéspüspökévé. Ünnepi beiktatására 2002. szeptember 27-én került sor a munkácsi Tours-i Szent Márton Székesegyházban. A beiktatás szertartását Marian Jaworski bíboros-érsek és Nicola Eterovic pápai nuncius végezte.
A Főpásztor az Ukrán Római Katolikus Püspöki Konferencia migráció, cigánypasztoráció és ökológia felelőse.
Püspöki jelmondata:
DOMINUS FORTITUDO MEA
Az Úr az én erősségem
MUNKÁCSI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE PÜSPÖKI HIVATALA
89600 Ukrajna, Munkács, Béke u. 15. Pf.: 76.
Tel/fax: (38-031)-31-54670 / 54671
E-mail: mrkp.titkar@gmail.com
Megyéspüspök: S.E.R. MAJNEK Antal
Általános helynök: P. Zharkovski Peter
Püspöki irodaigazgató: P. Pogány István
Püspöki jegyző: P. Molnár János
Vagyonkezelő: P. Zharkovski Peter
Jogtanácsosok: P. Bohán Béla, P. Molnár János
Adminisztrátorok: Megyesi László, Megyesi Katalin, Nobilis Kinga
Könyvelő: Bubrják Mária
EGYHÁZMEGYEI IFJÚSÁGI ÉS SZERVEZŐ IRODA
89600 Ukrajna, Mukacs, Béke u. 15. Pf.: 76.
Tel/fax: (+380-31) 31-5-46-70
e-mail: mrkp.szervezo@gmail.com
Irodavezető: Megyesi Katalin
89600 Ukrajna, Mukacs, Béke u.5. Pf.: 76.
Tel/fax: (+380-31-31) 5-46-7
e-mail: mrkp.sajto@gmail.com
Irodavezető: Pápai Zsuzsanna ÚJ HAJTÁS
A MUNKÁCSI EGYHÁZMEGYE MAGYAR NYELVŰ LAPJA
89600 Ukrajna, Mukacs, Béke u.5. Pf.: 76.
Tel/fax: (+380-31) 31-3-19-21
e-mail: mrkp.sajto@gmail.com
Felelős kiadója: S.E.R. Majnek Antal
Főszerkesztő: Pápai Zsuzsanna
Szerkesztők: Popovicsné Palojtay Márta
Bunda Szabolcs
Riskó Marianna
SVITLO
A MUNKÁCSI EGYHÁZMEGYE UKRÁN NYELVŰ LAPJA
89600 Ukrajna, Mukacs, Vatutyina u. 24. Pf.: 189.
Tel/fax: (+380-31) 31-4-12-32
e-mail: tetuana@centrum.sk
Felelős kiadója: Zharkovski Peter OFM
Főszerkesztő: Zharkovski Peter OFM
Szerkesztők: Reshetar Tatjana
Siksaj Maria
Trojanovskij Vikentij
EGYHÁZMEGYEI KATEKETIKAI KÖZPONT
89400 Ukrajna, Ungvár, Volodimirska u. 76.
(Levelezési cím: 89600 Ukrajna, Munkács, Béke u. 15. Pf.: 76.
Tel/fax: (38-031)-31-54670 / 54671
e-mail: mrkp.szervezo@gmail.com
Igazgató: Majnek Antal
A magyar nyelvű tagozat
megbízott vezetője: Molnár János
Tanárok: SER Majnek Antal
dr. Heidelsperger István
Molnár János
Mikulyák László
Pigler Míra OP
Popovicsné Palojtay Márta
Adminisztrátor: Megyesi Katalin
A szláv nyelvű tagozat
megbízott vezetője: Zharkovski Péter OFM
Tanárok: Zharkovski Péter OFM
Levko Ivan
Duda Svorad OP
Molnár János
Scserbán Benedikt OFM
Lidia Timkova OP
Maria Csernicka OP
Az abortuszra ítélt magzat keresztútja
XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete
A rahói római katolikus egyház farsangi bálja
A betegek szentségének kiszolgáltatása a Tisza forrásvidékén
A Megszentelt Élet napja a Munkácsi Egyházmegyében
Elsőáldozás Kőrösmezőn
Gyűjtés Kárpátalján Haiti megsegítésére
Püspöki látogatás Vízkeresztkor
Ha békére törekszel, védd a teremtett világot
Ministránsavatás Rahó-Zipserei-ban
Örvendezzünk, mert...
10. éves a Nagybereznai Gábriel Főangyal Gyermekotthon
Az imádságok gyümölcsöt hoztak
Család ajándékba
Katolikus ifjúsági nap Felső-Tisza vidéken
Egyházmegyénk legnagyobb adventi koszorúja Rahón
Egyházmegyei búcsú Munkácson
Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek szentbeszéde
Ne essünk pánikba, bízzunk Istenben!
Jézus Szíve búcsú Benében
Máriapócs - egyházmegyei zarándoklat
A középkor nagy prófétája
Zatykó László atya visszaemlékezése a kárpátaljai ferences misszió kezdeteire
Diakónusszentelés Huszton
Diakónusszentelés Ungváron
vissza
László atya szentbeszédében emlékeztetett, hogy a szentkenet nem valamiféle talizmán, amellyel fel kell vérteznünk magunkat, hanem egy a Krisztus Urunk által rendelt szentség, amely arra hívatott, hogy a beteg és idős emberek testi, de főleg lelki egészségét és nyugalmát megőrizze, és egyben alkalmassá tegye a szentség felvevőit a betegség és az időskor keresztjeinek és szenvedéseinek vállalására.
A záró áldás előtt Zán Iván kurátor megköszönte a főpásztornak, hogy ellátogatott egyházközségünkben, valamint azt, hogy Mankovics Sándor diakónus féléves diakónusi gyakorlatát egyházközségünkben tölthette.
A felajánlott adományok előtt saját játékaikat is az oltár elé helyezték, jelezve Jézusnak, hogy mostantól felnőtt keresztények akarnak lenni. Az első szentáldozás nagyon fontos pillanatait a templomban csend kísérte, majd a gyerekek együtt imádkozták a hálaadó imát, hogy elsőáldozók lettek.
akik egy hónappal előtte lettek elsőáldozók.
A jelöltek először ígéretet tettek, hogy hűségesen fogják szolgálni az Oltárt, majd pedig az idősebb ministránsok segítettek felölteni a László atya által megáldott ministránsruhát.
Az ünnepség a központi ellátóház nagytermében folytatódott. Biró Árpád és felesége, Mária köszöntötték a vendégeket. Mint Biró Mária elmondta: "Aki részt vett a múlt heti adventi lelkigyakorlatunkon, az emlékszik rá, ahogy Seregély érsek atya felhívta a figyelmünket arra, hogy bármit teszünk az életünk folyamán, azt úgy kell tennünk, hogy maga Jézus is szívesen vegye: ha főzünk, neki is jólessen, amit készítettünk; ha írunk, ő is szívesen olvassa az írásunkat; ha építünk, ő is szívesen lakjon abban az épületben. Pont ilyen igyekezettel készült ez a ház is. Isten kegyelme az, hogy voltak támogatók, akik anyagilag segítették a munkát, és voltak becsületes, szorgalmas munkások, akik minden túlzás nélkül szívvel-lélekkel építették a rájuk bízott házat. Köszönet minden közreműködőnek mindenért." Köszöntötték az új szülőpárost is, akik saját családjukat állították az Isten szolgálatába. "Ők négyen a családjukat adják a családtalan gyerekeknek, amitől többet senki nem adhat nekik" - hangzott el. 
Így volt ez idén, immáron második alkalommal, a rahói és a kőrösmezői egyházközségekben is. A délelőtti órákban fenyőágakkal, díszekkel, gyertyákkal felszerelkezve érkezte kicsinyek és nagyok, hogy közösen készíthessék el az advent jelképét. Rahón 60, Kőrösmezőn 20 szebbnél szebb, díszesebbnél díszesebb koszorú talált otthonra egyházközségeink hívő családjainak házaiban.
és minden előtte elhaladó ember számára jelzi a virrasztó és imádságos időszak beálltát. Ezt a szatmári irgalmas nővérek és az ifjúsági hittanosok által készített óriás adventi koszorút nyugodtan mondhatjuk egyházmegyénk legnagyobb adventi koszorújának. Bízunk benne, hogy egyházközségünk hívei is legalább ilyen nagy buzgósággal készülnek lelkiekben karácsony szent ünnepére. 
November 11-én 9.30-kor ünnepi szentmisével kezdődött egyházmegyénk és székesegyházunk búcsúja. A főcelebráns Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek volt; vele együtt mutatta be a szentmisét Majnek Antal megyéspüspök és az egyházmegye papsága. A hívek is szép számmal érkeztek az ünnepre az egyházmegye egész területéről.
Ezért küldte el Isten Keresztelő János szellemében Ferencet, aki egészen egyszerűen, őszintén élte meg az Úr Jézus evangéliumát. Tanításának lényege ez volt: Térjetek meg bűneitekből, figyeljetek Jézusra, hallgassatok rá, kövessétek az ő útmutatását: evangéliumát. Ilyen egyszerű az ő szentségének a titka, hiszen ehhez fölösleges bármit is hozzátenni. Ha Ferenc követésére szánjuk el magunkat, akkor szembesülünk azzal, nekünk is mennyi mindenben hitelesebbé kell válnunk Krisztus követésében.
2009. április 24-én ökológiai konferenciát tartottak fiataloknak
Munkácson az Iskolások Házában (Skoljarik). A konferencián
részt vettek a munkácsi Szent István Líceum diákjai,
magyarországi és erdélyi testvériskolák
képviselői. A résztvevőket Lengyel Zoltán polgármester
nevében Mihail Labosh alpolgármester köszöntötte, a
napot pedig Majnek Antal püspök nyitotta meg. Ezután
Nyíregyházáról érkezett előadóktól hangzottak el előadások,
melyekben a fiatalok információkat kaphattak
földünk ökológiai helyzetéről, kilátásairól, sokszor hallott
ökológiai fogalmakat tisztázhattak. Szó esett szűkebb
életterünk, Kárpátalja ökológiai helyzetéről, a
helyzet megoldási kísérleteiről is.
2007. június 14-17. között nemzetközi ökológiai konferenciát tartottak Ungváron Majnek Antal püspöknek, az ukrajnai püspökkar ökológiai felelősének kezdeményezésére. A püspök atya az elmúlt években több alkalommal vett részt hasonló rendezvényeken, melyeket a CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) szervezett, s ezek hatására fogalmazódott meg benne a gondolat: elérkezett az ideje, hogy Kárpátalján is megszerezzenek egy olyan konferenciát, melynek keretében megvitatják a helyi problémákat, kicserélik tapasztalataikat a CCEE németországi ökológiai szakembereivel, és együtt keresik a választ arra, mit tehet az egyház az egyre súlyosabb ukrajnai ökológiai helyzet orvoslásáért.
1951. november 18-án született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki diplomájának megszerzése után jelentkezett az Assisi Szent Ferenc által alapított Kisebb Testvérek Rendjének Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett magyarországi provinciájába. Teológiai tanulmányait a Ferences Hittudományi Főiskolán végezte Esztergomban és Budapesten. Szerzetesi örökfogadalmát 1981. szeptember 15-én tette le, majd 1982. április 17-én szentelték pappá Budapesten. Ezután a Szentendrei Ferences Gimnázium fizika-technika és hittan szakos tanára volt. 
1997. október 7-én II. János Pál pápa Majnek Antal püspököt nevezte ki a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság ordináriusává, 2002. március 27-én pedig a Munkácsi Latin szertartású Egyházmegye első megyéspüspökévé. Ünnepi beiktatására 2002. szeptember 27-én került sor a munkácsi Tours-i Szent Márton Székesegyházban. A beiktatás szertartását Marian Jaworski bíboros-érsek és Nicola Eterovic pápai nuncius végezte.