Szent Márton élete

SZENT MÁRTON PÜSPÖK
[NOVEMBER 11.]

szent-márton-püspökMárton (Martinus) annyi, mint aki ’Marsot’, azaz ’háborút visel’ (Martern tenens) a vétkek és a bűnök ellen. Vagy ’egy a mártírok közül’ (martyrum unus), mert vértanú volt, legalábbis szándekában és önnön testének sanyargatásában. De Márton értelmezhető úgy is, mint ’ingerlő’ vagy ’ösztönző’ és ’uralkodó’: szentségének érdeme a Sátánt irigységre ingerelte, Istent könyörületre ösztönözte, és saját testén uralkodott, midőn folytonos önkínzással emésztette. Úgy kell ugyanis a léleknek a testen uralkodnia, mint Dionysius mondja Demophilushoz írt levelében -, ahogy az úr a szolgáján, apa a fián vagy az idősebb ifjú a pajtásán uralkodik.

 

Én hű társam, jöjj, öveződjünk együtt a harcra,
Gyámolomul téged hisz nekem Isten adott.
Búmban vigasztalj, csígass, ha a gőg szele elkap:
Jámbor példa legyünk egyik a másik előtt.
Kézben a kéz: légy gondviselődnek a gondviselője,
Fogd fel az ingadozót, kelj, ha emelne karom.
Hogy ne csupán testünk, hanem egy legyen abban a lelkünk
És egyazon Szellem lángja az életerőnk.
(Köszöntő vers feleségéhez. Sík Sándor fordítása)


TOURS-I MÁRTON
(november 11)
* 316/17 Sabaria (a mai Szombathely)
           † 397. nov. 8. Candes

 

Tours-i Márton, Gallia és a frank birodalom nemzeti szentje, egy szellem- és egyháztörténelmi szempontból egyaránt jelentős átmeneti korszakban született, 316-ban vagy 317-ben a pannóniai Sabariában. Csak három évvel azelőtt adta ki Konstantin és Licinius császár a "milánói rendeletet", amely a kereszténységnek teljes elismerést és szabadságot, híveinek pedig politikai, polgári és társadalmi egyenjogúságot biztosított. Az egyház fejlődése eddig nem ismert ütemben haladt előre, nemcsak számbeli növekedésében, hanem befolyásában is, mind polgári és társadalmi, mind pedig politikai vonalon. Az egyházi törvények egyúttal birodalmi törvények is lettek, s akik egyházi büntetés alá estek, az állam részéről is büntetést és száműzetést várhattak. Az üldözött, az élet útjából félrelökött katakomba- és vértanúközösségből néhány évtized lefolyása alatt mindent meghatározó birodalmi egyház és államvallás lett. Az államnak és egyháznak ilyen szoros szövetsége természetszerűleg mindig veszélyeket von maga után. Márton születésekor még csak éppen megkezdődött ez a folyamat. Atyja, a császári haderő katonai tribunusa és édesanyja még pogányok, s így Márton első éveit a felsőolaszországi Paviában (akkor Ticinum) túlnyomórészt pogány környezetben töltötte. Tizenkét éves korában, szülei akarata ellenére, a keresztségre készülők (katekumenok) közé kérte felvételét. Itt kapta meg a keresztény hit első alapjait. Hat évig várt a keresztségre, - ez az egyház akkori gyakorlatához képest is elég hosszú idő volt. Tizenöt éves korában a hadsereg szolgálatába lépett. Severus és Probus császár rendeleteinek értelmében ez volt a veteránok fiainak sorsa. Hamarosan a gárda lovassági tisztje lett. Már ezekben az években dicsérték az emberek nagy szerénységét, tiszta életét (amit meg tudott őrizni a kaszárnya durva légkörében is), s főként önmagáról megfeledkező felebaráti szeretetét. Jellemének utóbbi vonása miatt zárta a hívő nép különösképpen a szívébe, és nem feledte el soha. Még ma is vannak vidékek, ahol a gyerekek Márton napján este lámpásokkal és fáklyákkal vonulnak végig az utcákon, énekkel dicsérve az egykori római tisztet, aki egy hideg téli napon Amiens város kapui előtt fél köpenyét egy didergő koldusnak adta. Ez 334-ben történt. Utána éjszaka álmában az Urat látta ebbe a fél köpenybe burkolózva, aki így szólt hozzá: "Márton katekumen ruházott föl ezzel."
 
Statisztika
Eddigi látogatók : 1175794
Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye
Jelenleg a honlapon
Oldalainkat 68 vendég böngészi